Transcription
Tisztelettel köszöntöm a kedves hallgatókat. A mikrofonnál Király Tamás. Az Ultra stúdiójában pedig Tóth Máté, energiajogász. Szervusz, köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat.
Szervusz, köszönöm szépen a meghívást.
Azonnal bele is vágunk a mai adásunkba. Kérem a kedves hallgatókat, hogy ha még nem tették, iratkozzanak fel az Ultrahang csatornájára, nyomjanak egy lájk élet erre a videóra, hogy minél több emberhez eljussunk. Illetve szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy ma évfél az adóbevallásnak a leadási határideje. És kérjük, hogyha tehetik, akkor az adójuk 1%-ával támogassák az Ultrahangot, hogy minél több embert ehhez tudjunk eljutni, tudjunk fejleszteni, bővíteni. A részleteket megtalálják a www.ultrahang.tv/1% oldalon. Itt az Ultrahangon ezt utoljára mondom el, legalábbis ebben az évben, merthogy ma évfél, tehát a határidő. És ezúton szeretnék köszönetet mondani a sok-sok támogatásért. Rengeteg üzenetet kaptunk, hogy már felajánlották és hogy támogattak minket. Tényleg nagyon köszönjük.
És akkor energetikai kérdésekkel fogunk foglalkozni. Magyarországon egy újabb készletfelszabadítás történt a stratégiai olajkészletekből. Akkor kell a stratégiai olajkészletet felszabadítani, ha amúgy olajhiány van? Legjobb, ha elcsípjük még előtte a grabancát a folyamatoknak, már csak azért is, mert van egy ökölszabály. Azt mondják a közgazdászok, hogy minden 10%-os üzemanyag emelkedés az 1% inflációt generál. Úgyhogy ezt meg akarjuk előzni, akkor érdemes minél hamarabb. Ezért szerintem az az az általános séma egyébként is, hogyha azt mondjuk, hogy a a készletfelszabadítás helyes, akkor helyesek voltak azok a készlet felszabadítások, amik történtek április 12 előtt is, meg ami most történik is helyes. Vagy azt mondjuk, hogy rossz a a készletfelszabadítás, meg egyáltalán a hatóság jár is elhibázott, akkor akkor valószínűleg ez a mostani döntés is rossz. Tehát furcsa, aki úgy priorizál, hogy az április 12 előtt történt dolgok, azok az elhibázottak, a mostani meg a jó. Már csak azért is, mert ehhez hozzájön még ez a szempont, hogy valójában a válság előtti pillanatban meghozott bédett tárolási döntés és azzal egy csomagban többek közt ez a ez a stratégiai készletfelszabadítás am csomó minden mással is együtt járt azzal, hogy ugye a benzinár turizmust megelőzve csak magyar forgalmival lehet tankolni, csomó minden más történt. Jövedéki adót szállított le az állam a minimumra, az európai uniós minimumra. Csomó minden történt, hogy abban a csomagban többek közt maga a készletfelszabadítás is az egy jó időpillanatban meghozó döntés volt pont ezért.
Igazából ehhez képest egy dolog változott. Ugye két felszabadítás történt már a stratégiai készletből a tavasz folyamán. Ez a harmadik, ami most jön. Az a az a második volt, ami igazán izgalmas, mert az már az iráni konfliktus miatt történt.
Az első miért történt?
Az első, amikor a barátság vezetéken leállt a az olajszállítás.
Csőstől jött a baj, hogy legyen.
Ez igaz, de megolajoztuk. És ez a ez a kettő készítés konkrétan amikor bejutott a krach, ezekhez igazodott. Most ezekhez képest ez a ez a harmadik, ez már annak szól, hogy mostanra ténylegesen ideért a világpiaci hatás, merthogy azért van egy átfutási idő. Nyilvánvaló módon minden válságnál. Azok a hajók, amik korábban az elmúlt hetekben járták a tengert, azokat még az iráni háború előtt rakták meg olajjal, illetve
Tehát akkor ami itt mondjuk van a tározókban olaj, ez még az iráni háború kitörése előtt ide szállított olaj, és az volt letárolva, feldolgozva satöbbi?
Nagyságrendileg igen. Illetve a stratégiai készletekben zömmel ezek vannak azzal, hogy a a a MOLnak volt egy visszatárolási kötelezettsége, amit ő időközben elkezdett. Ugye 90 napnyi készlet erről sokszor beszéltünk, az a cél, az a boldog békeállapot, amit a magyar szénhidrogénk készítő szövetség tart raktáron. Ez lecsökkent ezekkel a stratégiai készletfelszabadításokkal olyan 45 nap környékére, az azért már szabad szemen jól látható. És a MOL ezt visszatöltögette olyan 73-74 napra, ami a mostani, tehát már a az új kormány új gazdasági és energiaügyi minisztériumának az egyes számú rendelete hatály alá tartozó készadítás. És a mennyiségek is érdekesek, mert ha megnézzük, akkor azért egy biztonsági zónán belül marad ez az új döntés, mert szinte literre annyi a felszabadítás mennyisége, amennyit a MOL már visszapótolt. Ugye most egy 150 millió liter benzin és egy 425 millió liter gázolajfont.
Ez már a újra újra működő barátság kőolajvezetéknek köszönhetően tudott újrapótlásra kerülni, hogy ilyen szép magyarsággal tegyen fel ezt a kérdést.
Nem még. Tehát az finomítás alatt van. Sőt, igazából a szűkkeresztmetszet itt a finomítókapacitás. Hát nem elég ideérkezni az olajnak még annak aztán egy varázslat eredményeképpen 103 fiúaka és pozsony kell ugye dízelé, benzinnél meg kerozinnál változnia. És és valójában még feldolgozás alatt van a megérkezett olaj, ugye pár héttel ezelőtt még nincs egy teljes hónap. Ezelőtti újrainduló forgalomról beszélünk. Sokkal inkább a a MOL által már drágább forrásokból visszapótolt mennyiséggel együtt kell néznie a mennyiséget. De ugy ugye volt nem felszabadított része a stratégiai készletnek. Ilyenkor átlagol az ember, mennyi a bekerülési költség. Ez még mindig annyi, ami miatt megéri a stratégiai készletfelszabadítást, főleg a mostani világpiaci árhoz képest. Tehát nem is a visszapótolt mennyiség okán, még nem látszik meg a barátságkőolajvezetékkel a vezetékkel érkező mennyiség, de már az is a mostani világpiaci ár, hanem a stratégiai készletekben nem érintett mennyiségek miatt.
Igazából itt egy dolog van, tényleg csak egy mondatban, hogy minket most nem mennyiségi válság fenyeget még. Bár a világban már ezt tényleg kongatják a vészharangot, nem véletlenül. Van, aki szerint egy hónap, van, aki szerint csak pár hét tartalék van a a világban az olajkészletek tekintetében, hanem minket az árfelhajtó hatás, merthogy
Tehát jelenleg nem az van, hogy nincs, hanem van csak drága.
Van, csak drága, és főleg, hogyha alacsonyan akarjuk mesterségesen tartani az árakat, márpedig a védett áraknak meg ez a funkciója, ami alá betársul maga ez a készlet felszabadítás, akkor ott ott hát valahol a rendszerben túlnyomás keletkezik. Ez olyan, mint a kukta volt, amit régen főzéshez használtunk, hogy megemelkedik a a kukta. Valahol megemelkedik, mert ha drágábban finomít állít elő a MOL, nagykereskedő drágábban tud forgalomba hozni, mint a a vagy bocsánat, tehát hogy le kell nyerni a veszteséget, tehát olcsóbban tud, mint ahol van a a kötelező hatósági ár, akkor nyilvánvaló módon nála veszteség van, de veszteség lesz a kiskereskedőnél, a benzinkútnál, hiszen ugye nem értékel, tehát hogy valahol muszáj lazítanom a szet.
De akkor itt, hogy értsem az elejétől, mondjuk van a MOL, beszerzi az olajat. Most 480 ugye a benzin, de lehet, hogy a MOL leegyszerűsítve ezt mondjuk csak mondjuk 600 Ft-ért tudja megvenni. Lehet, hogy 600-ért adja oda a kereskedőnek, vagy 601-ért, ezért veszít rajta a MOL is, meg a benzinkutas is.
Egészen pontosan így van. Ugye a más a benzinkutas beszorultsága meg abban jelentkezik. A MOL ez tehát érthető is. A benzinkutasé meg az, mert ugye a MOL 480-ért adja neki, annyiért adhatja, és ő is 480-ért adja a piacon. Akkor azért a a munkaerőköltsége, tehát a munkabérek, járulékok, minden az lényében áll a veszteség.
Akkor most nem éri meg benzinkutasnak lenni.
Ez nem az a pillanat. Valószínűleg nem az a pillanat. Bár pontosan ezen a nyomáson most ez a mennyiségi felszabadítás enyhít, mert mindenkinek tud maradni árrés a végfelhasználóknak. Jobban megéri hozzányúlni a stratégiai készlethez, mint venni a piacról drága olajat. Ha jól értem, akkor ez történik most.
Pontosan. És ez az egész világban a logika. Megnézzük, más is ezt csinálja. Az Egyesült Államok 53 millió hordó olajat szabadított föl ugyanebben a szellemben. Most mindenhol jelentkezik. Úgyhogy most mindenki ezt csinálja, mindenki a tartalékait désmálja. Ö nyilván az ijesztő az, hogy nem az utolsó hordó olajnak kell elfogyni ahhoz, hogy válság legyen, hanem egy üzemhatékonysági méret alá kell, hogy csökkenjen a a tehát a a rendelkezésre álló maradékmennyiség. És a számok alapján azért közeledünk ehhez. Mindenki azt méri kér, hogy még hány hétre, vagy esetleg hónapra vagyunk tőle.
Ma két kínai tankerhajó elhagyhatta a Hormuzi szorost, összesen 4 millió hordó nyersolajjal a fedélzetén. Régen ment már át tankerhajó. Bár időnként az amerikaiak megpróbáltak átkísérni, és az irániak is engedtek át ugyancsak kínai, orosz és más tankerhajókat. Ez a négy millió hordó nyersolaj, ez mi a globális kereskedelem szempontjából?
Hát ez csepp a tengerben van, nem olyan, mint a termékminta. Tehát nagyon-nagyon kis mennyiségekről beszélünk.
Kezdtem örülni.
Hát az a baj, hogy minden ilyennek örülünk. Tehát igazából minden csepp számít. A legkisebb is számít. Régen volt ugye ilyen reklámszlogen, de hogy sajnos a mennyiségi hiány olyan nagy. Most mondok egy számot. Attól függ, hogy kit hallgatunk, hogy milyen milyen nagy a az aggodalom. A Nemzetközi Energiaügynökség az egy olyan 500 millió hordós hiányról beszél a piacon már. Szerintem még ennél is relevánsabb, amikor valaki az olajpiacról beszél kifele. Ilyen az Aramco, a szaúdi nagyolajcég, akinek a vezérigazgatója azt mondta múlt héten, tehát valószínűleg azóta romott a helyzet, hogy 880 millió hordó jelenleg a hiány a piacon. Ez a 4 millió ez tényleg
Igen. Ehhez képest látjuk, hogy ez pontosan egy csepp.
Ezt egy legyetért ezt azt ki lehet mondani, hogy több 100 millió hordó hiány van jelenleg a piacon.
Igen. És ráadásul gyorsul az üteme. Szintén iparági források, közel-keleti források mondják azt, hogy most olyan mértékben felgyorsult, hogy nagyjából hetente 100 millió hordó újabb hiány keletkezik, ami nyilván abból is adódik, hogy már mindenki bőven a a készleteit falja. Ebből adódnak ezek a spekulációk, hogy az energiaügynökség szerint nagyjából négy-hét tartaléka van még a a világnak. Az a baj, hogy nyilván ez egy átlagos szám, tehát különböző arány van, ahol több van. Nekünk például ugye több tartolékunk van, de az a baj, hogy elég, hogy egy helyen elfogyjon a a világban, és az ugye megfertőzi a hiány széterjed.
Ezért lesz, mint az ilyen bankkrízisek, hogy mindenki utána megy a benzinkútra sorba állni, mint ahogy a banknál sorban állnak az emberek, kitör a pánikvásárlás. Ez ez ben tehát ugye mondjuk egy ilyen, hogy nem eloszlik a forgalom a kutakon, hanem sorok állnak a benzinkutakon. Ez pillanatok alatt előidézhet egy gazdasági válságot.
Pontosan így van. És igazából ez országok közti relációban is igaz, sőt egész térségek tekintetében is igaz ez az állítás, mert hát ahol elfogy, az elvonzza a forrásokat azoktól a helyektől, akik még amúgy bírnák a a dolgot. Tehát tehát nagyon gyorsan domino effektus tud beindulni, és valóban ez ugye a gazdaság minden más területére is hat, tehát irgalmatlan gyorsan átéred. Nyilván ennek vannak közvetlen dimenziói is, hiszen a traktor is üzemanyaggal szánt, a fúvóka is azzal közlekedik, tehát ez hamar beépül mindenhova. Ennek van egy láthatatlan dimenziója is, amiről nagyon keveset beszélünk. Egy olajalapú civilizációban élünk, tehát a zsír pontosan minden benzolból van, polietilénből van, etilénből van. Tehát gyakorlatilag a műanyagzacskótól a PET palackon át a fogkrémig, a kozmetikai szerekig, ugye a a román
Az elektromos autónak az eszközeinek is.
Az fontos ugye ebből.
Pontosan így van. Tehát gyakorlatilag minden. Tehát nekem ez egy analógiám, de sajnos megáll, bár azt mondhatnám, hogy nem, hogy hogy annyira fontos nekünk az olaj, csak nem vesszük észre, mint annak idején a a bronzkori civilizációknak volt az ón, hiszen ugye 10 rész részhez rész az mindenhol volt, kelet egy rész és az az a távolkeletről jött a mostani Afganisztán területén a bányákból. Nem is volt vele gond 1000 évig, és virágzott belőle egy civilizáció, míg nem elapadt az ón. És egyik pillanatról a másikra összeomlott időszámításunk előtt 1300-ban. A trójai háborúk időszaka, meg negyedik Amenhotep, összeomlott az egész Közel-Kelet. Összesen az akkori G7-ek, hét birodalom omlott úgy össze, hogy előtte ők se feltétlen vették észre, hogy mennyire függnek az ónól, hiszen minden eszköz, fegyver, minden abból volt, ahogy mi most az olajtól, mi is akkor vesszük majd észre a jelentőségét. Tényleges hiány lesz.
Lesz tényleges hiány, vagy ha az iráni konfliktus rendeződik most például erre a hogy a tankerhajók átmehettek, azt írják, hogy ez akár egy közelgő megállapodás előjele is lehet. Ugye sokan azt mondják, hogy különbséget kell tenni Trump elnöknek a kommunikációja és az amerikai diplomácia mozgása között, de nagyon nehéz eligazodni, hogy most mi is történik Irán kapcsán.
Nagyon nehéz eligazodni. És itt a kommunikációnak egyébként is van most egy felfokozott jelentősége, mert a piac várja is, hogy mondjanak valamit. Trump pedig előszerettel bemondja, hogy hogy két hét és vége, és ezt már ugye hallgatjuk egy pár hónapja, és a a piac ezt végtelenségig el tudja hinni, és ezt nagyon jól tudják Trumpék is, tehát hogy van is egy ilyen szándékos kommunikációs megfolyás.
Hogy azért, mert hogy itt közben sortolnak meg tradelgetnek valakik ezeken a mit mondott éppen a Trump elnök, és rájöttek, hogy ez óriási üzlet, és lehet, hogy az átlag amerikai elfordul az Egyesült Államok kormányától, de a Wall Street viszont tapsol ennek és örül. Ez egész biztos így van. Sőt, én két részre bontanám. Van egy, legyünk jóhiszeműek, egy elsődleges cél. Az elsődleges cél az, hogy időnként kicsit borogassák a piacot, mert azért a piac nagyon-nagyon ideges, és egyszerűen ki van éhezve az ilyen hírekre, és éppen ezért akárhányszor el fogja hinni, tehát hogyha decemberben is itt fogunk ülni, kint havazik, és már rég válság van, de Trump bedobja az aktuális két hét múlva rendes mondatot, higgyük el, hogy akkor is működni fog. Tehát egy picit megnyugtatja a aztán visszakorrigál pár nap múlva, de egy picit megnyugtatja a piacot. Az elsődleges cél az a borogatás, de a másodlagos, tehát nyilvánvaló módon, ahol van helye a spekulációnak, ott meg is jelennek a az azok, akik élnek ezzel a lehetőséggel. Egész biztos, hogy erre már egész iparág szakosodott a Wall Street-en, hogy a jelenlegi elképesztően feszített a közel-keleti válságokán generált energiahelyzetet, az kihasználják ezeket a mozgásokat. Ön még a nyilván ez már a spekuláció területe a spekulációról spekulálunk, de hogy az se kizárt, hogy van valami okozatosság, vagy a vagy az időzítésben van esetleg valamilyen szerep is, hogy nem véletlen, hogy mikor jönnek a bejelentések, de csak a az első kérdésedre is válaszolva, a gond az, hogy hogy a valóságban, ha ténylegesen helyreállna a Hormuzban a a forgalom, csak a tranzitra figyelve, tehát nem arról, amiről már egyszer beszéltünk, hogy valójában az energiainfrastruktúra maga pusztult és ezt még fel se tudjuk mérni, hogy milyen mértékben, vagy hogy a kiberháború milyen károkat hozott az infrastruktúrában. Márpedig a hírek nagyon rosszak. Tehát hallunk ilyeneket, hogy például a Katari Ras Laffan helyreállítása az 2030-ig fog tartani és 2026 és 30 között.
Ez azt jelenti, hogy addig ott például a katari finomító nem tud olajat finomítani vagy feldolgozni.
Ez mondjuk pont az LNG hub, de igen, ez azt jelenti, hogy hogy csökkent lesz a termelés. De csak, hogy mondjak egy egy életszerű példát, egy iráni mezőt találat ért, tehát nem is magát a az olajinfrastruktúrát, a ami nagyon fáj, az a szaúdi Ras Laffan, annak is évek lesz a helyreállítása, vagy az iraki Rumailla mező szintén évek. És ezeket Európába, európai ellátás céljára szolgáló mezőket ejtette ki, hogy finomítókat. De hogyha csak nézzünk egy iráni mezőt példának, találat ért, nem is egy teljes telitalálat, három kutat ejtettek ki, de 200 kút van ott. Ezt úgy képzeljük el, hogy ilyenkor mind a 200 kúton nyomásesés van, és ahhoz, hogy helyreálljon az eredeti termelés, újabb kutakat kell majd fúrni. Ráadásul elég szerencsés találatokra van szükség, hogy tehát hogy ilyen jellegű károkról van szó és helyreállítási szükségekről. Tehát de még ha ezt félre is teszem, és azt mondom, hogy tényleg meg tud oldódni úgy, mint az amerikai újságok headingjei gondolják, hogy valójában csak Hormuzt kell kitakarítani, és akkor elindul az a felgyülemlett 1000 hajó. Erre mondja azt a a az Aramco szaúdi Aramco, hogy úgy becsülik, hogy ez is 2027-re áll helyre. Tehát hacsak a tranzit önmagában lenne gond, de szerencsétlen módon azért nem ez a kegyelmi állapot. De a mondjuk a addigra áll helyre, az azt jelenti, hogy addig az nem működik és zéró, vagy ilyen fokozatosan, szép lassan vissza lehet engedni a
Fokozatosan, de addig tart az árnyomás, addig nem állnak helyre a a a világpiaci árak sem, addig a spekuláció is rángatja, a félelmek is ott vannak. Tehát, hogyha azt kérdezzük, hogy hogy hol érhet véget, akár a holnap egy csoda okán itt itt minden rendeződik, és és tényleg ez a két fecske ez nyarat csinál, ez a két kínai fecske, akiket átengedtek most hajókat, akkor is és nem foglalkozunk azzal, hogy a a Ras Laffan mezőt, a a Rumailla iraki mezőt, hogy hogy azt valójában azért még évekig fogják csavarozgatni, akkor is önmagában ez a tranzit probléma is életben tartja a fokozatos helyreállás, forgalomvisszaállás miatt. miatt a magas árfelhajtó hatást. És ez alól valójában senki nem tudja kivonni magát. Még akinek van egy viszonylagos védettsége, az meglepő módon pont az Egyesült Államok, mert ők nem a Brent kőolajhoz áraznak közvetlenül, hanem nekik van egy saját ez a WTI, ami ha megnézzük, azért némiképpen szétnyílt a az ár és a kettő.
Meg hát Oroszország, akik az Urál-lal kereskednek, vagy ahhoz áraznak, ugye ott meg dupláznak gyakorlatilag. Azzem ilyen 50 dollárra lőtték be, most 100 körül van. Elég jól állnak ebben az oroszok.
Hogyne. És ők kaptak egy kegyelmi ajándékot Trumptól, és szerintem erre külön is érdemes figyelni, merthogy az energia valójában geopolitikai is. Sőt lehet, hogy fordítva valóban a geopolitikának lett az általános egyenértékese az az olaj, és szinte fontosabb a geopolitika, ami eszközént használja az olajat, mint fordítva, merthogy azért Trump először egy hónapra majd most végleg feloldotta az orosz ellenes olajszankciókat a tengeren. Azt számoljuk, hogy nagyjából egy egy 100 millió dollár extra bevételt jelent naponta a Kremlnek, csak amikor elkezdte ezt márciusban, az még nem volt egy teljes hónap, már az 713 millió dollár extra bevételt jelentett a Kremlnek, és még nem érkeztek meg a friss számok, még az igazi megdöbbentő majd a a május lesz. Gyakorlatilag elképesztő pénzösszegeket tesz el most Oroszország. Én megmerem kockáztatni, hogy nem véletlen, hogy Irán kapcsán nem hangos Oroszország a kritikával, tehát lényében ki van fizetve. És ne felejtsük el, hogy azért miközben az Egyesült Államok és Oroszország között van egy ilyen láthatatlan kapcsolat, vagy nem is annyira láthatatlan, hogyha a rubelüket számoljuk az olaj tekintetében, az Egyesült Államok kedvező az oroszoknak, aközben azért az oroszok és a kínaiak között is van egy folyamatos energiaáramlás, egy Kína hatalmas felvásárló, az nem is volt kérdés. Ez két befogó. És ha megnézem a három nagyhatalom között ugye egy átfogó hiányzott még. Na talán ez az értelme a a múlt heti pekingi találkozónak Si Csin-ping és Trump között. Főleg megnézzük, hogy a legelsőbb bejelentés a 200 Boeing gépe mellett az az volt, hogy Kína vásárol újra amerikai olajat. Hát innentől azt hiszem, hogy a háromszög minth három csúcsa remek módon össze van kötve. Egy szereplő nincs ott Európa.
És akkor itt viszont felmerül a kérdés, hogy ugye Európa különböző és egyébként az USA is különböző szankciókat vetett ki Oroszország ellen, amire Oroszországnak például az volt a válasza, hogy rubelben kell kifizetni a kőolajnak az árát, meg a gáznak az árát is, amiket Oroszországtól vásárolunk. Itt azért voltak némi engedmények meg különböző. Talán érdemes is lenne ezen végigmenni, hogy mi és hogy történik, mert ez szintén árfejhajtó vagy éppen árcsökkentő hatással bírhat. És azért is érdemes ezzel foglalkozni, mert ez minket is érint, hiszen mi vásárolunk még orosz gázt és olajat a hosszú távú szerződéseink alapján, de ezt azért tudjuk megtenni, azért nem szorultunk kalapács és üllő közé az Európai Uniós elvárások, szankciók és a rubelben fizetés problémája közé, mert kivételeket teremtett végül is Oroszország ez a LOL. És és Putyin egy Kreml rendelettel negyed évente hosszabbítgatja a felmentést ez alól a kötelezettség alól. Ugye az egész úgy indult, hogy a az orosz-ukrán háború kitörése után amikor sorban felfüggesztették európai országok, Lengyelország kezdte a fizetést, a bármilyen fizetést a az oroszoknak, ugye ezt úgy képzeljük el a sorrend mindig azt, hogy az oroszok leszállítják és utána kell fizetni. Tehát ha már leszállított mennyiségekért nem fizettek európai országok. Utána jött az, hogy a finanszírozás fenntartható legyen, meg a a rubelt stabilizálják, hogy az oroszok bejelentették nem az, hogy rubelbe kell fizetni, hanem egy olyan számlára kell fizetni abba a pénznemben, amit a szerződés meghatároz, amiről automatikusan átkerül egy konverziós számlára, ami már viszont rubelt jelent. És az eredmény szempontjából mondta azt az Európai Unió, hogy hé tagállamok, ne fizessetek, ezzel is Putyin háborús gépezetét etetitek meg a rubelt rubelt stabilizáljátok. és elkezdték országok felmondani ezeket a a történeteket, ami amiatt lett egy közös nevező, hogy bizonyos országok, akik nem politikai jogból, mint Magyarország ítélte meg a az ellátást és a szerződéses kötelezettségeit az oroszokkal, ők valamelyest méltánylásra kerültek az orosz fél által is, és ebből lett ez a kivételi szabály. Ez azért releváns most, mert valójában noha van egy hosszútávú szerződésünk, tehát ez a magyar-orosz kapcsolatnak az alapja. És én a 20 éves praxisomban nem láttam még a sok sok rosszat el lehet mondani az oroszokról, de az, hogy megsértették volna a szerződéseket
Biznisz.
Igen. Tehát nem azért, mert olyan feltétlenül olyan jó emberek, vagy nem tudom, hanem a biznisz az biznis. Biznis annyira biznis az biznis, hogy ezeket a szerződéseket nehéz is felmondani. Tehát hacsak nincs valami nagyon nyomós ok, lehetetlen ülés, ez a vis major a hétköznapi nyelven, akkor ezekből a hosszútávú, de fixitű szerződésekből nagyon nehéz bármelyik félnek szabadulni. Például a gázipar klasszikus formulája, ez a take-or-pay klauzula, ez a TCOR P, ez azt jelenti, vagy vedd, vagy fizess. A TCOR P-nek az a lényege, hogyha nem veszem meg szerződés szerint a gázt, nem fogyasztom el, akkor is fizetnem kell. Mondjuk a 75%-át ki kell fizetnem. Tehát ilyenből nem nagyon lehet kilépni. Na, viszont van most egy negyed évenként folyamatosan jelentkező potenciális kézifék az oroszoknál. Ez pedig a most éppen júliusban lejáró aktuális hosszabbítása ennek a rubelmentességi rendeletnek. Kérdés, hogy ezzel például él-e az orosz fél politikai jogból, vagy akár gazdasági okokból, hiszen vevője meg van kel.
Igen. Csak ugye itt a kérdés, hogy miközben ilyen magasan van például az olajára, megéri-e egyáltalán az oroszoknak bármi gesztust tenni, hogy az az extra profitot hozza? Vagy pont az az extra profit, hogy ők azok, akik még tudnak adni, merthogy nekik van, meg még csővezeték is van, amin keresztül el lehet küldeni, meg az én hajón keresztül is el lehet küldeni, meg még Indiában át is lehet címkézni, és akkor úgy is el lehet küldeni. Tehát, hogy melyik éri meg jobban az oroszoknak, mert gondolom a biznisz az biznis az itt is számít.
Ez abszolút így van. A egyelőre azt láttuk, hogy az oroszok nem éltek vissza a domináns pozíciójukkal. Volt pár ilyen időpillanat, sőt, hát egy konstans ilyen időpillanatban élünk gyakorlatilag a háború kitörése óta, sőt még előbb is, mert az energiaválság az mondjuk 2021-ben érkezett meg 2021 terén, de ez nem jelenti azt, hogy hogy ne használná a jövőben politikai akár zsarolási eszközként az orosz azt a képességét, hogy hogy jelenleg ahogy tényleg a a természetben nincsenek légüres terek, meg a jogban nincsenek gazdátlan javak, úgy válság idején nincs egyetlen molekula LNG, egyetlen csepp olajs ne találna azonnal.
Csak nem ezt akarja úgy megakadályozni az Európai Unió, hogy nem kell az orosz olaj meg az orosz gáz direkt azért, hogy ne lehessen politikai nyomásgyakorlásra használni. És erre mondja az EU, hogy lehet, hogy megérné olcsóbbat venni, de nehogy már velünk az oroszok szórakozzanak. Ezért köszönjük, nem kérjük.
Igen, csak itt a történelem ezt is felülírta, mert az a 20%-os mennyiség, ami jelenleg még mindig hiányzik az európai piacról, jól esne, hogyha az oroszok adnák, mert az a legkézenfekvőbb, most az ártól függetlenül is. Az a Közel-Keletről jött egészen idáig, hiszen átállították a váltókat. Tehát annyira közvetlen az ellátás, a Közel-keleti válság, olyan közvetlen kapcsolatot jelent az ottani válság góc és az itteni felhasználási helyek között, hogy hogy konkrétan az iraki olaj az Franciaországban jött, Belgiumnak jött, Hollandiának jött, Olaszországnak is részben a konkrétan a a szaúdi olaj és hát a a szaúdi Ras Laffan finomítóból nem fog jönni a csepp olaj a következő években se, az a lengyel ellátást biztosította. Az az LNG pedig, ami Katarból jött, az a teljes európai ellátásnak talán 18%-át fedte le. Idén ez egyes becslések szerint a duplája lett volna, ha jönne egyetlen molekula is, de nem jön. Tehát, hogy Európa gyakorlatilag azért került a készség közepébe a Földre, mert az orosz olajat ő maga tolta el magától, részben a a az LNG-t is. A a Közel-Keletről meg megfosztotta az élet. Úgyhogy egyébként ugye jelenleg orosz földgázt még mindig vásárolhatnak európai cégek. Ott folyamatban van a leválás három lépcsővel. Áprilisban volt az első. Azonnali ügyletek keretében már nem lehet Nyugat-Európában se LNG-t vásárolni. És a jövő évben jön két újabb hullám, és azzal végetér a az orosz gázvásárlás, de még mindig jön orosz gáz. És hogy mekkora a jelentősége, az nagyon jól megmutatja, hogy a a 2026 első negyed évében nyugat-európai cégek LNG vásárlásainak a száma az rekordot döntött. Tehát ebből vonja ki magát Európa. Tehát egyáltalán nem úgy tűnik, hogy szépen lassan a piac letette a szükségét a az olcsó orosz energiahordozóknak, és akkor már csak le kell papírozni, hogy elzárják falként az oroszoktól ezt a piacot, hogy ne is lehessen újra, hanem azt látjuk, hogy mint a cukrot úgy vennék a nyugat-európai cégek. Csak hát és itt jön a csavar, az oroszok nem várva meg ennek a folyamatnak a végét egy friss rendelettel. Ez megint egy Kreml rendelet. Ez a mai nap a Kreml rendeletek napja. Putyin a Nyugat-Európába szállt LNG eladásokat átirányította keletre, ami pedig látjuk a számokból nagyon kellene a nyugati cég.
És most ugye Putyin ebben a pillanatban is Kínában tartózkodik, tehát ki tudja, hogy még mit hogyan egyezik meg addig Si Csin-pinggel. Ugye már az első nap lehetett látni, hogy pontosan ilyen nagyon konkrét gazdasági megállapodásokat kötöttek, sokkal konkrétabbat, mint amit Trump meg Si Csin-ping kötött egymással.
Így van. Ez tanulságos két okból. Az egyik az az, hogy mutatja, hogy egy sokkal élőbb kapcsolat van, tehát ott nem egy ceremónia, hogy a a tiltott város kertjének a rózsáit szagolgatja Trump után, ugyanúgy, mint
Küld majd rózsatöveket, vagy magokat, vagy nem tudom.
Igen, igen, igen. És innen indul a az udvariaskodás meg a meg a meg a tipikus ilyen angolszász ilyen ilyen minimál beszélgetésből, hanem itt itt egy folyamatos politikai gazdasági kapcsolatban eredményeket produkálnak ezek a találkozások. A másik, hogy ezt azért valószínűleg rávetíthetjük a geopolitikára is. Tehát amíg amíg az Egyesült Államok Kínával és azért jöttek üzenetek ki a múlt heti pekingi találkozóból hoz ki eredményeket. Hiszen elhangzott ilyen Si Csin-pingtől, hogy hogy Kína is érdekelt a Hormuzi szoros megnyitásában. Megígérte, hogy nem szállít katonai támogatást Iránnak, ami nagyon fontos, hiszen látjuk pontosan Ukrajna példáján, hogyha proxyvá válik, tehát nagyhatalmi érdekek proxyával egy ilyen konfliktus, akkor nem is lehet becsukni. Tehát ez elemi érdeke volt az USA-nak. Ezek azért eredmények és ne becsüljük alá.
És hogy Tajvan kapcsán meg Trump gyakorolt gesztusokat gyakorlatilag, hogy ők nem óhajtanak beleavatkozni a tajvani konfliktusba.
Ami azért elég komoly üzenet, főleg hogyha megnézzük a korábbi egy Pelosi látogatáshoz képest.
Igen, igen, abszolút így van, de ez azért teljesen más szint, más emelet, mint ami mi Oroszország és Kína között történik. Tehát azért valószínűleg igaz az az állítás, amit viszonylag sokan mondunk, hogy hogy ez a fordított Kissinger megvalósult, és ami Amerika szándéka volt távoltartani a kínaiakat meg az oroszokat, az hát az elmúlt években pont fordított előjellel, de megvalósult úgy, hogy közben helyet cserélt Oroszország és Kína a világpolitika tekintetében. Tehát most már nem Oroszország a kabát és Kína a gomb, hanem fordítva, de ez a gomb és ez a kabát összenő, újra összenő, és valószínűleg az eredmények, amiket majd hallunk a mostani Putyin-Si Csin-ping csúcsról, azért messze konkrétabbak lesznek. Én is azt gondolom, mint ami az amerikai találkozó volt.
Visszatérnék így a politikáról, az energiaválságra. Nyilván nagyon összefügg az, hogy mik történnek. Hogyha marad az orosz-ukrán háború, nagyon úgy tűnik, hogy egy darabig marad. Hogyha az iráni kérdést nem sikerül azonnal megoldani, meg igazából mindegy is, mert azt most fejtetted ki, hogy miért van már alapból elrontva az egész történet, akkor egyébként szerinted mi a legreálisabb forgatókönyv energia szempontjából? Tehát vegyünk-e otthonra egy hektoliteres műanyag kannát és tankoljuk tele? A nem is lehet szerintem ugye kannába talán nem lehet tankolni. Leszívjuk, leszívjuk szájjal a kamionból. Nem tudom. Szóval, hogy hogy hogy készüljünk-e bármire, merjünk-e repülőjegyet venni a nyári nyaralásunkhoz, mert most ugye erős a forint, tehát még akár indokolt is lenne, hogy most vegyük meg, de hallok olyat, hogy mondják, hogy nem mernek venni, mert hogy mi van, ha nem fog elindulni a repülőgép. Tehát mi az, amire te reálisan számítasz?
Én azt gondolom, hogy nyáron Európában, a távol-keletre már ezt nem mondanám el, de tényleges mennyiségi olyan válság, ahol azt érzékeljük, hogy hogy mondjuk egy-egy kirívó példát leszámítva sorba kellene állnia a a kutakon, nem lesz. Járatösszevonások igen, járattörlések igen. Ugye a Lufthansa 20000 járatot törölt már, halljuk, hogy négy olaszországi reptéren is kerozinkorlátozások vannak életben. Hollandiában is. Tehát ezek ezek húzódnak közelebb. De ezt mi még csak úgy érzékeljük, vannak légielvételek arról, hogy gyorsított felvételen hogyan csökkent le a kulcsra forgó forgalma, és tényleg lényegesen kevesebb repülő van. A Lufthansa az egyik leányvállalatát úgy értékesíti, hogy 79 repülőgépet is elad. Tehát ők szemlátomást el
Valakit érdekel, akkor lév cím szerzőségnek. Ilyen muskátli lehet ültetni bele, és jól néz ki, ha valakinek nagy kertje van, egy Boeing.
Viszont tehát, hogy egy hosszútávú válságra rendezkednek be és felárakra, de a tényleges olyan hiány, ami ami viszont már úgy húsbavágóan érzékelhető lesz, ősznél előbb nem ér ide. Nyilván ilyen szempontból
Előbb-utóbb ide fog érni szerinted?
Igen. Tehát
Tehát nincs olyan, hogy meg lehet ezt akadályozni.
Nincs olyan. Tehát gyakorlatilag nincs olyan körülmény, ideértve a még az orosz barátság körzetében érkező olajat se, ami teljesen kipárnázna minket és minden hatástól elvonna. Ha más nem, ugye ilyenkor rásegít a jog. Az Európai Unióban most is szövegeznek olyan rendelettervezetet, hogyha válság van, akkor vészhelyzetben az Európai Bizottság el tudjon vonni készleteket olyan tagállamoktól, akiknek még van, azoknak a jobbára, akiknek nincsen. Nyilván ez egy ez egy vészhelyzet intézkedés, de az még külön gyorsítja azt, hogy apadjon akár magyarok.
Milyen szép lenne, hogy mi azért még tudunk az oroszoktól venni olajat, és az itt lenne, betároznánk az Európai Bizottság, mondani, hogy hát viszont szegény, nem tudom, német kollégáknak vagy balti kollégáknak meg nincs, tessék odaadni.
Igen. És hát ugye ez a klasszikus tücsök és hangya meséje, akik ugye vidáman ciripeltek és a és az oroszokat provokálták ráadásul, mint a ez egy reális forgatókönyv.
Ez teljesen reális.
Csak ugye ilyenkor merült fel a kérdés, hogy az állami feladatok ellátására kell ilyenkor odaadni ezeket a nyersanyagokat, vagy arra, hogy a benzinkúton tudjak én tankolni.
Ez konkrét az Európai Bizottsági szövegezéstől fog függni, de azt gondolom, nyilván rendkívüli helyzetekről beszélgetünk. Tehát ez amiről szó van, ez amikor tényleg bejut a válság.
Na de azt mondod, hogy őszre bejut?
De őszre bejut. Tehát, hogy őszre már ilyen rendeletre szüksége lesz az Európai Uniónak, hogy ne álljon ott meglepődve, hogy mégis eszköztelen, és hogy nem is csinált semmit. Brüsszel elmondhassa, hogyha legalább ha nem is javított, de legalább rontott a helyzeten, valamit csinált. Ugye ez a tipikus definíciója valamit csinálninak. Tehát, hogy arra az esetre ez ez mind benne van a pakliban, hogy akár nem csak az állami feladatok teljesítésére, hanem hogy olyan mennyiségekről beszélünk, ami ami lakossági lehet, hogy valamilyen korlátozással kombinálva, tehát hogy egy fő az nem tudom, 20 literrel nem tankolhat, de hogy ilyen ilyen válságintézkedési rendelkezéscsomagról beszélünk. Tehát valami mindenképpen készülnie kell erre az esetre, hogyha tényleges mennyiségi hiány érkezik ide őszre. Minden abszolút kizárólag attól függ, hogy legalább részleges enyhülés elindul-e Hormuzon. Ha nem, akkor egyszerűen muszáj felkészülni a legrosszabb forgatókönyvre, ami ez. Tehát ide hiány.
Ha igen.
Akkor ideér őszre hiány. Akkor ténylegesen azzal kell,
Mármint hogyha feloldódik a Hormuzi probléma.
Akkor remélhetőleg nyilván attól függ, hogy mikor és milyen mértékű a kár, mert amiről ugye beszéltünk, hogy egy dolog a tranzit útvonal, a másik az lesz, amit nem is tudunk teljesen felmérni, hogy azokkal szétlőtt infrastruktúrák, amiket Irán támadott a szomszédországokba, illetve közvetve az is hat ránk Kínában meg a távol-keleten meg közvetlenül, hogy milyen iráni infrastruktúra pusztult el a Bandar Abbas kikötőt teljesen szétlőtték a Kharg szigetét, ahova a csövek vége volt kivezetve, és ott rakták hajóra, és és a többi és a többi, hogy akkor tudjuk felbecsülni, hogy ez tényleges semmilyen kárral járt, de hogy hogy tehát biztos, hogy csak fokozatos helyreállítása lesz a a világ forgalmának a mérték gyakorlatilag mi
Magyarul őszre akkor is ide fog érni az legkésőbb őszre akkor is ez a reális értékelés.
Hogy ha csak valami csoda nem történik, akkor őszre mindenképp ide fog érni valamifjta hiány.
Így van. Annyiban ágazna el, hogy ugye így szokták csinálni tipikusan, hogy van egy optimista, egy közép meg egy pesszimista forgatókönyv. A pesszimista, ha minden így marad, és még pusztul az infrastruktúra, akkor az tényleges fizikai hiányt jelent. A legoptimistább is az, hogy a tényleges fizikai hiányt, ha mi nem is érzékeljük, az iparban már igen. Tehát ipari termelési volumencsökkenéssel jár egyrészt, másrészt pedig a az árfelhajtó hatás okán mindannyian megérezzük, mert mintogy Romániában már most is nagyon durva az üzemanyag például. Tehát azt hallom, hogy a logisztikai cégek, szállítmányozó cégek, most nem akarok hülyeséget mondani, Erdélyben voltam márciusban, akkor ilyen 1000 Ft körül vették az üzemanyagot.
Pontosan. Ez most is így van. Én most jöttem Nagy Károlyból haza hétfő reggel. Viszonylag sokat járok arra. És mindenki szemlátomást a magyar oldalon tankol. Ez még a nem védett áras, tehát még a román rend úgy is jobban megéri, ahogy nem védett. Így is jobban megéri. És pontosan így fog megérkezni egyébként a válság körülöttünk, hogy hogy mi még számolgathatjuk, hogy még ennyi hordónk van, meg annyi a tartalék, meg még a az állam újabb készlet felszabadítással életbe tartja a védett árat, de körülöttünk már mindenhol égni fog a a ház. És egyébként mire a lakosság megérzi, addigra már nagyon komoly ipari leépítések történnek praktikusan. Tehát ez a gond a válsággal, amit mi látunk, amikor mi érezzük a fűszagot, akkor körülöttünk már minden lángolni fog.
Ugye megkérdezték az új magyar miniszterelnököt, hogy most miért nem viszi lejjebb a hatóságjárat, mert ő aztem 439 Ft-ot javasolt annak ide. Én nem tudom a pontos számot, és hogy azt mondta, hogy igen, de akkor máshogy volt még a világpiaci ár is meg minden. Viszont itt merül fel a kérdés, hogy meddig lehet tartani a hatósági árat, hogyha ez a forgatókönyv van, amiről te beszélsz? Hát ugye gyakorlatilag azt látjuk, hogy hogy az iráni háború kezdetétől a 100 és 110 dollár közötti sávban van a Brent hordónkénti jár, és az azonnal felrántotta az urászt is. Tehát még arra se lehet hivatkozni, hogy a az orosz urász olaj az minket most eltérítene, más szempontok lennének, mint voltak egy-két hónappal ezelőtt. Tehát lényegében azonosak a a gazdasági hatások, a nyomás rajtunk. Egy dolog változott, hogy a korábbi olcsó olajból finomított üzemanyag az milyen mértékben fogy meg a korábbi olcsó olaj a rendszerből, mert az egy az volt egy puffer, és az most már nagyjából elfogy, csak az újabb készletfelszabadítással lehet csillapítani. Meddig lehet ezt tartani? A kérdés nagyon jó. Hát onnantól, hogy hogy havi szinten tényleg 100 milliárdos többletköltséggel jár onnantól valakinek, tehát ez valahol veszteségként jelentkezik, az értéklánc fenn fenntartása, hogy a Mol már drágábban finomít, és ő maga is drágábban állít elő ahhoz képest, amennyien neki oda kell adni a kiskereskedőnek, pláne aztán a kiskereskedőnek meg tovább. Tehát onnantól az a kérdés, hogy hogy hol lazítok a szelepen, mert a más nem, akkor a költségvetésnek kell ugye ezt a ezt a veszteséget viselni, és a stratégiai készlet. Tehát valamilyen módon ez már a végét előre vetíti annak az intézkedésnek, ami nyilván eredetileg is, tehát még a tavaszi készletfelszabadítások idején, vagy a tavasz eleji készletfelszabadítások idején is ideenes intézkedésként kerül bemutatásra. Nyilván, hiszen egyébként is ugye hiány generál minden védettáras megoldást. Tehát az a saapkának ez a klasszikus tankönyvi káros kockázata és mellékhatása, tehát az egyes számú kihajtogatjuk a a gyógyszertájékoztatót, hogy hogy hosszú távon hiányt okoz. Tehát nem is tervezte el senki évekre, hogy ténylegesen mikor jöhet el a vége. Most látunk egy ilyet, mert az egyes számú új miniszteri rendelet, amit Kapitány István hozott, és ezt a 150 millió l benzint, két 425 milli liter motorikus gázolajat végül is a védettár fenntartására rendelte, ennek az igénybevételi határideje június 30, tehát június hónap van lefedezve, akkor megint eljön egy ilyen energiapolitikai döntési pont, amikor az lesz a kérdés, hogy hogy megszüntetik-e a védett árat, fenntartják-e, és akkor újabb stratégiai készlet felszabadítás történik, vagy valami a kettő között is egy fokozatos nyitás történik, az biztos, hogy a költségvetési teher sem görgető a végtelenségig. Én arra számítok, hogy ott lesz vége a védett tárnak. Már csak azért is, mert politikai nyomás van-e. Közben az Európai Unió maga is azt mondja, hogy ezeket ki kell vezetni.
Na, itt gondolkodom azon, hogy most és ez egy kicsit magyar aktuál politika, hogy ugye jelenleg éppen látjuk, hogy van egyfajta ilyen hurá optimizmus, messiás várás volt a magyaroknak egy nagyon nagy részéről, meg hogy minden jó lesz. Látványos Facebook műsorokat látunk, ugye, és satöbbi, és a többi, de ha bejut a Krach, akkor tud-e, mert ott azért kell tapasztalat, illetve gondolom ott kell valamifajta politikai fundamentum, hogy hogyan és mi alapján csináljuk meg a dolgokat. És ez a nagy kérdés, hogy vagon a Tiszapártnak lesz-e erre agyi kapacitása, mert lehet, hogy vannak stább olyan, aki ehhez ért, de hogy hogy itt itt itt ez egy ilyen nagy próbatétel lehet.
Két dolog. Az egyik az az, hogy Messiás várás ide, Húra optimizmus oda. A politikai realitások és a gazdasági geopolitikai adottságok azok azok azok, amik abból kell főzni. Nem véletlen, hogy a a az új gazdasági miniszternek, aki a kampányban még azt mondta, hogy kevesebb hatósági jár, kevesebb árbevatkozás, a legelső intézkedése az a hatósági ár kétségbe esett alátámasztására irányul az új stratégiai készlet felszabadítással, merthogy ezek a politikai realitások, vagy amikor hallottuk, hogy le kell válni az orosz olajról, azt többször elismételték a kampányba a tiszások.
Ahhoz képest most bejelentheték, hogy nem fognak. Nem fognak. Sőt, Hernádi Zsolttal találkozott az új miniszterelnök, és elküldte Moszkvába, hogy hozzon olajat. Tehát ez mutatja a politikai rájtást. Véget ért a kampányüzemmód. Persze lehet, hogy majd pántikázza valahogy a kormányzati kommunikáció.
Pé azt most mondták, hogy azt kérdezközem is a véleményed, hogy nyilvánosságra fogják hozni az Oroszországgal kötött szerződést, ami ugye eddig titkos volt. Az üzletileg üzleti titok szempontjából ügyvéd is, vagy mennyire necces?
Hát ezt nem tehetik meg. Tehát ez mind a kettő felett köti. Ez nyilván orosz érdeket is ért, orosz gazdasági érdeket. És ezekbe a szerződésekbe bele van írva, hogy mi számít a szerződés megszegésének. Tb közt az is, ha valaki kipecsegi az árat. Tehát, hogy gyakorlatilag ez lényegében egyenértékű azzal, mintogyha elkezdenénk nem fizetni a az olajért vagy a gázért. Úgyhogy ezek azért nagyon kényes kérdések. Én ezt még mindig a a nem teljesen átgondolt kampányüzemmó típusú üzengetésnek tudom be. Viszont a a másik fele meg tehát amellett, hogy a húra optimizmus az nem tud olajat csinálni, tehát ahogy kézrátrel nem lesz itt olaj. Úgy úgy tehát a a Messiás várás se fog mondjuk alacsony gázárakat produkálni, vagy bármi más. Nem lehet a megerőszakolni a valóságot. A másik gond pedig ez, amire utal az, hogy vajon mennyire van meg a szakmai felkészültség. Én itt azért félek picit most minden bizalmat megadva az új kormánynak, hogy majd meglátjuk, meg első 100 nap meg nem tudom próbaidős meg, azért azért nekünk egyre inkább az a kép bontakozik ki a szakmából, hogy itt nagyon ügyesen el lett adva az, hogy na most szakemberkormányt hoznak és a piacról igazoltak szakembereket hoznak, szakikat hoznak, de hogy hogy csak ha a kapitány István miniszterjelöltti meghallgatását valaki visszanézi, hogy hogyan válaszolt a kérdésekre, mennyire tudott válaszolni egyáltalán a szakmaiságot valamelyest is ilyen felslő módon immanens tartalmazó kérdésekre, akkor nagyon ijesztő a dolog. Hát gyakorlatilag azt látjuk, hogy hogy egy egy milliárdos vállalat élén lévő szes, egy egy ilyen üzleti értékes ugy ő nem a Shellt vezette valójában, hanem a a shopot, tehát ahol a csokit meg a rágót lehet venni közben. Nyilván az is tehát azt összerakni is egy nagyon komoly teljesítmény meg minden, de ő attól gondolom még nem energetikai szakértő például, tehát nem az üzemanyaghoz ért, hanem a csokihoz meg a chipshez. Annyira így van ez, hogy a meghallgatása után én beszéltem országgyűlési képviselővel, aki a meghallgatásán ott volt, aki aki azt mondta, hogy hát neki az volt a benyomás a saját kérdéseire adott válasz alapján, hogy itt az se biztos, hogy rögzült, hogy melyik az olaj meg melyik a gáz. Tehát, hogy annyira szakértőkkel indítunk, úgynevezett szakértőkkel, hogy hogy szó nincs róla, csak le van öntve minden azzal a mázzal, hogy valaki nyugattról jön. Kicsit kísértetiesen a 90-es éveket ismétli ez, amikor egy dallaszkalappal meg Coca-Colával bármit el lehetett adni Magyarországnak, hogy így kell csinálnotok. Ezért alakították át az energiaszektort úgy, ahogy mert a nagy tengeren túli privatizációs cégek azt mondták, és nem azért, mert életszerű, most körülbelül ugyanígy sikerül eladni szakértőket, úgynevezett szakértőket nyugatról, csak azért, mert nyugatról jön, akkor ő fogalmilag csak szakértő lehet. Itt van egy van egy nagyon nagy becsapás ebben. És a harmadik tényező meg az, hogy hogy amiről szintén érdemes beszélni, hogy azért itt sok minden lehetett rossz április 12 előtt. Én azt gondolom energiapolitika irányából nézve Ciptafánál, hogy a geopolitikai értés az helyes volt. Tehát az, hogy itt Oroszországgal, Kínával, az Egyesült Államokkal egyidejűleg kell jóban lenni, és annak megfelelő kell keresni a magyar mozgást még a régióban is, az alapvető egy helyes kiindulási pont olyan időpillanatban, amikor tényleg azt látjuk, hogy ezek a szereplők alakítják a a világpolitika alakulását válságban meg különösen, amikor ebből egy nagy hátraarc politikai, ideológiai döntésedményeképpen történik, és azt mondjuk, hogy mi az Európai Unióhoz igazadunk bármi áron, akkor akkor is, ha ő mind a hárommal rosszba van, akkor az azért nagyon veszélyes. Pont a orosz energiaszerződések fenntarthatósága okán, pont az újratárgyalási feltételek okán, de még ilyenekbe is gondoljunk bele, hogy hogy amivel ki akarja váltani Európa meg Magyarország, elektrifikáljunk, zöld energiából legyen több. Azért honnan jönnek a a fotovoltaikus a napelem panelek, a az inverterek meg a a katócsövek bizony Kínából, tehát mindenképpen azért abban a háromszögben mozgunk, ahol a feltételeket bizony az Európai Unión és Brüsszelen kívül írják. Vajon az-e a helyes testtartás, amikor mi bármi áron, minden áron Brüsszelhez akarunk igazodni, ignorálva a másik háromfélel szemben azért szépen, lassan, ügyesen, de építgetett kapcsolatokat. Tehát én meg ezt a harmadik veszélyes tényezőnek tartom a a szakmaiság kérdése, ami még ugye nem próbált. És a a fizikai realitások tekintetében, aminek meg a szikláin azért megtölik a húra optimizmusnak a a hullámverése.
Hát kemény idők jönnek mindenesetre. Kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan fogja kezelni. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velünk.
Köszönöm szépen a meghívást.
És visszavárunk ide az Ultrahang stúdiójába. Ha minden jól megy, akkor lehet, hogy innentől rendszeresebben hetente tudunk majd beszélgetni. Reméljük, hogy így lesz. Tóth Mátéval beszélgettünk. Köszönjük a kedves hallgatóinknak is a figyelmet, és búcsúzó kérünk mindenkit, hogy ha még nem tették, iratkozzanak fel a csatornánkra és lájkolják ezt a videót, hiszen akkor még több embernek kiajánlja a YouTube algoritmusa. Szép napot kívánok mindenkinek, viszontlátásra, viszont hallásra.