Transcription
Információt. Ennek a következő részében a kéreg alatti asszociációs pályákról beszélünk.
Az agyunk mélyében nagyon sok olyan funkcionális terület található, ami lehetővé teszi azt, hogy a környezetünkkel kapcsolatba lépjünk. Ezek a funkcionális területek viszont nem egymástól elkülönítetten, hanem éppen, hogy egymással hálózatosan, egymással együttműködve dolgoznak. És tulajdonképpen úgy kell őket elképzelni, ha ilyen nagy fehér, tehát ugye axonokkal borított autópályák lennének, amik az előadagynak az egyik részéből a másikba, egyik funkcionális területéből a másikba teremtenek kapcsolatot. Most ebben a részben a legfőbb ilyen kérő alatti asszociációs pályákat fogjuk átnézni.
Mielőtt belekezdenénk, beszéljük át a három különböző pályarendszert, ami az idegrendszert összeköti. Az egyik ilyen projekciós pályák, amik a központi idegrendszernek a fel és leszálló pályáit jelentik tulajdonképpen, és az alsóbb idegi központokból és a perifériából szállítanak a központi idegrendszerbbe, illetve a központi idegrendszerből vissza ezekre az alsóbb idegi központokra és a perifériára információt. A veszibuláris rendszernél fogjuk majd venni például a retikulos spinális pályát. Tehát azokra a pályákra kell gondolni, amik a kérekből küldik az információkat. a lentebbi területekre, hogy ezzel például az izmokat, a mozgást összerendezzék.
A másik ilyen pályatípus, ezek a komisszurális pályák, amik a két agyféltekének a szimmetrikus pontjait kötik össze. Tulajdonképpen ez maga a corpuszkózum.
És végül amiről most szó lesz ebben az előadásban, ezek az asszociációs pályák. Itt az egy agyfélteként található különböző funkcionális területeket kötik össze idegrostok, és ezeknek egy elég látványos jele is van az agyban, majd fogjuk nézni a videón. Tulajdonképpen amikor a szenzomotoros integrációról beszélünk, akkor kicsit az asszociációs pályákat is értjük, illetve ezzel ezzel lehet a legkönnyebben elmagyarázni magát a szenzómotoros integrációt. Hiszen ha például megemelünk egy narancsot, akkor egyrészt érezzük a súlyát, másrészt érezzük a tapintását, látjuk a színét, érezzük az illatát is. Tehát tulajdonképpen azt, hogyha én kimondom, hogy narancs, akkor ezekkel az asszociációs pályákon belül majdnem minden tulajdonságára tudunk egy példát mondani. Ahhoz, hogy jól működjünk, ahhoz jó vastag pályarendszerekre van szükség.
A komiszurális pályáknál, a korpusz kalózumnál arra kell gondolni, hogy a beszédnél, amikor például valaki beszél hozzánk, akkor ugye annak az értelmét, a beszédnek a kulcsát, az a vernike terület az, ami feldolgozza. viszont magát a prozódiát és az ehhez társuló érzelmeket már a jó féltekének a feldolgozása segíti ahhoz, hogy értsük például, hogy valaki most éppen ironizál, vagy szarkasztikusan beszél, vagy éppen dühös, miközben mond valamit, ahhoz mind a két pályarendszerünk, mind a két agyféltekénkre szükség van.
Az asszociációs pályák közül ez a kettő az, amit meg kell jegyezni. Az egyik a superior longitudinalis fasziculus vagy SLF, a másik pedig az arcoid fasziculus. Nyilván ezen túl még vannak asszociációs pályák, ugye ezekről az ilyen Ulakú görbéről lehet őket a legjobban felismerni, hogy két egymáshoz közeli részt összekötnek, de ez a kettő nekünk fontos lesz több szempontból is.
Szuperior longitudinalis fassziculuszon látszik az ábrán is, hogy egészen kiterjedt. Ezért longitudinális, mert hosszant területen helyezkedik el, és összeköti a frontális területeket az ocipitális területekkel. Középtájon egy kicsit így összeszűkül, a végei pedig szétterülnek. Szerepet játszik egyrészt a vizuális téri feldolgozásban. Igazából három nagyobb kötegből áll össze ez az SLF. És ebből a második köteg az, ami a parietális lebenyben a téri figyelmet és a vizuális és számmozgásokkal kapcsolatos, vagyis okulotos funkciókat befolyásolja. Ezeket az üzeneteket aztán a hosszanti kötegein keresztül továbbítja a prefrontális kérjek, ahol a vizuális percepciót és azt a téri figyelmet ennek az üzenetét közvetíti. Mivel ezek a kötegek egyébként oda visszamennek és továbbítják az információt, ezért a kérgi területből a Bradman 46-ból, hogy most külön nincs az ábrán jelölve, de a lényeg, hogy ez a munkamemóriának is a központja és feltételezhető, hogy ez a munkamemória az, ami a parietális ké kérget pedig ellátja szintén információval. Ezáltal egy kicsit finomítja azt, hogy a térben például hova hogy kell figyelni. Tehát például nálunk van az a longi feladat, amikor ugye a gyereknek le kell tapogatni az ábrán a képeket és el kell mondania, hogy mit hol lát. Ugye ez az alakháttér elkülönítés. Ebben az esetben el tudjuk képzelni, hogy ez a szuperior longitudinális fasziculusnak a felső kötege, ami a parietális kérget, illetve az ocipitális kérget köti össze a prefrontális kéreggel. Ez a faszikulusz az, ami ilyenkor segíti a gyereket abban, hogy egyrészt minden területre, minden irányba tekintsen, másrészt pedig, hogy a munka memóriájának köszönhetően ne mondjon egy tárgyat kétszer.
Az alatta található harmadik köteg, ugye ez még mindig az SLF, csak SLF3-nak hívják. Ez a pariális levenynek a rosztrális szakaszán található, és az előső alsó részből kap információt. Ennek az együttműködését, tehát ennek ennek a kötegnek az együttműködése olyan szerepet játszik, hogy például szomatoszenzoros információkat kap mondjuk a a nyelvprukció során. Tehát az azzal kapcsolatban, hogy hogyan artikulálunk beszéd közben, ez is így dolgozódik föl. És ennek a két területnek, tehát hogy az érző területnek és a motoros területnek megint csak egy össze együttműködéséről van szó.
Ezzel szemben nekünk az Arco Fasiculus azért lesz fontos, mert ez az a köteg, ami a Bróka és a Vernike területet összeköti a bal oldalon. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy páros szerv. Tehát attól még, hogy mi mindig a bal oldalról beszélünk, meg a baloldali a térképet mutatjuk, főleg azért, mert ugye ez ilyen humán specifikus dolgok, mint beszédprukció, beszédpercepció, ezek ugye bal oldalon találhatók elsődlegesen, de egy kicsit csökevényesebb verzióban a jobb oldalon is megtalálható ugyanaz az arco faszikulus, csak ott nem a jelentés feldolgozásért fele, hanem például a prozgódiáért, annak az érzetéért. Sőt, egyes tanulmányok azt is hozzáteszik, hogy feltételezhető, hogy a jobboldali argoid fassziculus segít az érzelmek és a az ilyen arckifejezések felismerésében és értelmezésében, tehát az ilyen nonverbális gesztusoknak, kódoknak az értelmezésében is.
Az agyban található egyik leghosszabb pálya a superior longitudinalis fascsiculus. Eredetileg három kötegből áll össze, és itt látható, hogy középtájon összeszűkül, viszont a frontális területen, illetve az ocipitális területen pedig inkább egy ilyen kisugárzása van. Ez a pálya vesz részt a szenzoros integrációban. Látható, hogy összeköti a frontális, a parietális, az okcipitális és a temporális levenyt is. A szuperior alatt található egy már korábban említett pálya, az arcade fasziculus. Ez ugye a bróka és a vernikőt köti össze, ezzel segítve a beszédértést. Ha az agynak a külsejét nézzük, akkor itt látható elől egészen a motoros résznél a brókának a területe és a parietális és a temporális lebenynek a határán pedig a vernikének a területe, ami egészen az elsődleges hallókéregig nyúlik be.
Két félteki integrációjához van szükségünk a komiszurális pályákra, amiből a legjelentősebb az úgynevezett korpusz kallózum vagy kérgesest, amiről már beszéltünk korábban.
A féltaki specializáció az egy nagyon közkedvelt téma a populáris pszichológiában. És tulajdonképpen azt feltételezi, hogy az agyunknak az egyik oldala felelős bizonyos dolgokért, mint például jobb oldalt szokták, ugye ez ilyen kreatív, intuitív készenzoros, szenvedélyes, időérzék nélküli agynak titulálni. És a bal oldal pedig az kontroll, idő, érzékelés, stratégia, nyelvfeldolgozás. Tehát ez inkább az ilyen funkcionális. Úgy is szokták hívni, hogy a jobb oldal az a női agy, a baloldal pedig a férfi agy. Ami ebből igaz, hogy tényleg az agynak bizonyos területei specializálódnak egyes félteken, bizonyos funkciókra. Viszont ezek a funkciók sohasem működnek izoláltan. Soha nincs olyan, hogy csak a jobb vagy csak a bal féltekét használjuk. Tehát ezek mindig hálózatosan dolgoznak együtt. Minél komplexebb feladatot végzünk el, annál inkább igaz, hogy tulajdonképpen az agyunknak a teljes része be van kapcsolva, és folyamatosan kommunikál egymással.
Ami még fontos, hogy az érzékelésünk mind a két agyféltekét igénybe veszi, mivel hogy itt is egy keresztezésről, átkereszteződésről van szó. Tehát azok az információk, amiket mondjuk a jobb területünkön érzékelünk, az a bal oldalon dolgozódik föl. Viszont ennek is vannak különböző információjai, amik egy-egy féltekén specializáltabbak. Megnézzük például ezt a képet, ugye látszik, jó félteke, bal félteke és különböző mértékű a bevonódásuk egy-egy funkcióba, vagy egy-egy folyamatba. Például, hogyha előre megyünk, akkor ugye a az átkereszteződések azok egyértelműek. A frontális kéreg előső részénél ugye a jobb orrüregből és a bal orrüregből érkező szagok találhatók. Kicsit hátrébb található a verbális memória, viszont ez a baltekén van, még a jobb féltekén. Ez inkább ilyen alakfelismerési és alakazonosítási memória. Beszédprodukció ugye megint csak bal oldal található. A motoros területhez még a finom motoros területek is tartoznak, tehát hogy a jobb félt a jobb féltekként található például a bal kézzel való tárgyak mozgatása, illetve a bal kézből érkező szenzoros információk. Bal féltekénél pedig a jobb kézzel amilyen tárgyat megfogunk, azt a balfélteke fogja irányítani, és a bal féltekének a szenzoros része fogja feldolgozni. Ugye a balféltekinél még a beszédhangokra érzékenyebb ez a terület. Erre is szokták mondani, hogy jó fül előnye van. Tehát a jobb fülből hallott hangokat, a beszédhangokat jobban tudjuk kiszűrni. A bal féltekénél pedig án a bal fülből érkező hangok pedig inkább az ilyen zenei hangok. Ugye ezért is fontos a prozódiának a megállapítása. Tehát összességében el lehet mondani, bár erről majd még az agyleményeknél lesz szó, hogy az, hogy dominancia, félteki dominancia az létezik, hiszen általában egykezesek vagyunk, illetve van preferált fül, szem érzékszervünk. Asszimmetriák a két agyfélteke között vannak területileg is, illetve jobb agyféltekét szokták nagyobbnak mondani, hogyha méretekről beszélünk. Viszont a korpuszum, ami a kettőt összeköti, arra hivatott, hogy a különböző területeken szétszórt funkciókat össze tudja kötni, és az asszociációs pályákkal és a projekciós pályákkal együtt azt a kívánt viselkedést tudja megmutatni, amit a végén a felszínen meg is fogunk látni.
A legjellemzőbb komisszurális pályák, akik a korpusz kallózumnak vagy a kérgesestnek a pályai. Itt látható, hogy hogyan kötik össze a két féltekét. Ahogy a PPT-ben is elhangzott, ezek a pályák főleg arra hivatottak, hogy az egyik féltekének az aktivitását legátolják.
Hát eddig ugye olyan pályákról beszéltünk, amik azért előgyban találhatók. A projekciós pályákkal pedig elérkezünk ahhoz a részhez, amikor a teljes idegrendszerről, tehát nem csak a központi, hanem a környéki idegrendszerről is tudunk beszélni kapcsolatok szempontjából. A kérgi területeket az agytörzsel és a gerincvelővel lefelé és felfelé futó pályák, tehát efferens és aens pályák kötik össze. Ezeket hívjuk projekciós pályáknak. Ennek az összessége ez a korona radiáta, amit az ábrán egyébként jól meg is figyelheted. Ez egy nagyon szépen kiterjedt pályarendszer. Tehát még egyszer összefoglalóan a projekciós pályáknak az efferens és az aerens részei is ebben a korona radiátában összesülnek. Az alsóbb részeken az efferens és az a referens pályák külön válnak. Tehát például leszállópályák között ugye találhatjuk a piramispályákat, vagy a cerebrospinális pályát vagy a kortikospinális kortikopontális rostokat, amiről lesz szó majd a mozgatórendszernél. Az afferens rostoknak a legtöbbje a talamuszig fut, illetve a talamusz után ugye átkapcsolódik, illetve az őket a különböző szenzoros ingerekre érzékeny magvakba futnak bele. It látható, tehát a le és felfutó pályákból kialakult koronaradi a gerinc felén és az agytörzsön keresztül futó kötegek kialakítják ezt a belső kapszulát. Ez, hogyha eltávolítjuk a fali, temporális okcipitális kérgeket, akkor közvetlenül alatta található. És ez az a bizonyos inzula. ami tulajdonképpen egy kérgi résznek számít.