Hogy mondjam el a vágyaimat a kapcsolatban?

Hoztunk egy témát, amiben mi magunk se tudjuk, hogy mi az igazság, és hányadán állunk. A téma pedig az igények és a vágyak kifejezése. Kifejezése, hogy ezt egy párkapcsolatban, házasságban hogyan lehet a legjobban megélni. Igen, viszont sokat szoktunk összekülönbözni ezen. Úgyhogy majd ti is írjátok le a gondolataitokat, hogy szerintetek a Noncsi, vagy inkább az én álláspontomat képviselitek. Hallgattassék meg akkor a piros oldal. Szerintem azért egy csomó, tehát csomó közös pontunk van, és ennyi év után szerintem nagyon sokat fejlődtünk abban, hogy bátran ki merjük fejezni a szükségleteinket. Szerintem az, hogy kifejezni a vágyakat és a szükségleteket, ez alap. Tehát szerintem ez. Bátorítunk is mindig mindenkit, magunkat és egymást is, hogy fejezzük ki a vágyainkat.

De most ezt akkor bedobom neked is. Szerinted minden vágyat és igényt egy ki tud-e elégíteni a másik? Vagy tényleg mindent kell dobni a másiknak? Hasznos ez? Kérlek, mondj egy példát. Nem tudom, mire gondolsz. Direkt nem akarok példákat hozni, de érted, mindenkiben megvan, vagy megfogalmazódnak olyan vágyak, ami nem biztos, hogy bedobható. Mondj már egyet. Nem tudjuk, hogy mire gondolsz. Nem tudom. Hát vannak azok az időszakok, amikor egyszerűen úgy felméred azt, hogy hogy nem teljesülhet minden. De minden, mi ahova éppen el akarsz menni, az, hogy mennyit mehessek énidőre, vagy esetleg kettesben. Tehát egyszerűen csak vannak körülmények, amik néha adottak. Például terhes vagy, szoptatsz, kisgyereked van otthon, satöbbi. Szóval, hogy hogy na.

És akkor itt mondom az első véleménykülönbséget. Igen, hogy szerintem egy felnőtt embernek, tudom, hogy ez egy általánosításnak tűnik, de hogy van amikor úgy mérlegeled, hogy így mivel terheled esetleg a kapcsolatot. Na, itt a különbség. Mert szerintem eddig, amit a Noncsi elmondott, hogy igényeket ki lehet fejezni a kapcsolatban, az egy fontos dolog. Nagyon sok olyan párkapcsolatot látunk, ahol egyszerű igényeket nem tudnak megfogalmazni, és feszülnek az emberek benne, és és és egyszerűen látszik, hogy a dinamika ezért recseg-ropog. A másik pedig az, hogy vannak azok az igények és vágyak, amik ha házas vagy, vagy párkapcsolatban vagy, akkor se tudod megélni, és ezt be kell dobni a közösbe feltétlenül.

Hol van az a pont, ahol bántó az igénynek a kifejezése? Tehát én szeretnék valamit. Mondjuk egy egyszerű dolgot. Jövő nyáron nekem legyen egy hét a fiúkkal. Nem tudom, Pornóapátiban, Mátraderecsén el eltöltünk egy hetet, és akkor ott van egy ilyen nagy bográcsozós, egyhét fiúbuli. Kérdés tényleg az, hogy én megbántom-e őt azzal, hogy gondolok valamire, ami nekem mondjuk jó esne? Tehát, hogy megtörténik az, hogy én már gondolni se gondolhatok valamire, mert majd mi lesz az ő reakciója? Na, és akkor itt van szerintem az ez a a talán a legkardinálisabb ilyen szembeütközésünk.

Hogy gondolni, mindenki arra gondol, amit akar. Szerintem nem biztos, hogy mindent kell tállalni. És most például nyilván itt ugye most kicsit keverjük a szezont a fazonnal, hogy milyen, amikor nem tudom, valaki máson gondolkodik az ember, vagy ilyesmi. Hanem inkább most tehát, hogy ezek szerintem különbségek. Mer hogy azzal gondolom, te is egyetértesz, hogy minden vágyat és gondolatot bedobni szerintem a kapcs an nem hasznos, és az egy felnőtt embernek a felelőssége is, hogy az a szűrő magában is benne legyen.

És amin mi sokat összitatkoz. Hú, de nem értek egyet ezzel, hogy miért ne lehetne benned egy szűrű azzal kapcsolatban, hogy nem hányasz rám mindent? Ez igaz. Értem, amit mondasz, és tudom is, hogy nem is tz rá minden. De azt belegondolsz abba, hogy az én szűrőm a te gondolataid alapján kell, hogy szűrjön, ami kivitelez. Saját gondolataidat is meg kell szűrnöd. Én azt gondolom, hogy természetesen van az, amikor nem hasznos, amire valaki gondol, és és nem kell most szuális perverziókat behúzni, hanem egyszerűen rosszkor, rossz időben, anyagi helyzettől függetlenül, vagy vagy idő miatt. Tehát egyszerűen nem nem fog ez összejönni.

De szerintem az, hogy hogy a másikba belelátsz, és hallod, hogy ő kimondja, hogy figyi, amúgy én én nem tudom, nekem most nagyon jó lesne egy este külön, amikor a gyerekek nélkül kialudhatom magam. Átmegyek anyáméghoz. Ez a vágy most így sterilen tökre nem tűnik durva vágynak. Mikor van az, amikor ez a vágy sértő? Hát akkor, amikor mondjuk a feleséged hazamegy a kórházban a másik gyerekkel, és ott van egy újszülöttel meg egy nem tudom, pár évessel. Szóval, hogy azt neked is látnod kell. De az, de nyilván egy ilyen helyzetben. Tehát, hogy vannak, hogy eszedbe se jut. Nem, nem, nem eszembe se jut, hanem, hogy, hogy egyszerűen nem akarok egy ilyen helyzetben. Nem, igen, eg ilyen helyzetben szembe se jó.

De hogy hogy ebben a témában nekem az a nehézség, hogy hol van az, amikor én előjöhetek valamivel, és tudom, hogy a másiknak nem fog tetszeni, és a másik lehet, hogy nem ért vele egyet, a másik leakar róla beszélni, satöbbi. De nem lesz belőle feszültség pusztán csak azért, mert én gondoltam egy ilyet. Tehát igazából hol van az a lágy elfogadása a vágyaknak? Hányszor volt olyan, amikor én előjöttem valamivel, amit lehet, hogy már féltem bedobni? Nem tudom, mindenféle játszma miatt. Például egyszer volt, hogy elmentünk kirándulni a gyerekekkel, és tudtuk, hogy délután megyünk a szüleidhez. Az volt bennem, hogy mégis csak szombat délután van, én tökre találkoznék a barátaimmal, vagy a barátommal, és hogy, de de tényleg félve mondtam, hogy figyi, mi lenne, hogyha engem itt kiraksz a vonatállomáson, én visszavonatozok Pestre, anyósoméknál pedig ti el vagytok. És esküszöm, féltem attól, hogy én ezt így bedobjam.

Hát jól tetted, mert hogy erre erre nem illik gondolni egy hétvégén. Miért akarok én? Természetesen szerintem oda-vissza kell az, hogy amikor én ezt bedobom, akkor bennem se legyen harag, ha te azt mondod, hogy figyi, most légyszi ne. És akkor megvan az, hogy mind a ketten kifejeztük az igényünket, mert te kifejezted azt az igényt az én igényemre, hogy ez most nem fér be. Én meg kifejeztem azt, hogy nekem ez jó lesne. És ott megtörténik valami, hogy legalább tudunk egymásról, és akkor elkezdünk beszélgetni arról, hogy jó, akkor a akkor hogyan lehetne ez a nap jobb? Hátha van olyan igény, amit a másik szempontjából ki tudunk elégíteni, hogy ne menj el a a barátoddal találkozni, hanem akkor legyen az, hogy sétálsz egy órát, és akkor ott van, hogy a káposzta is megmaradt, meg a a kecske is jól lakott.

Nem. Igen, szerintem nem tudunk megegyezésre jutni azzal kapcsolatban, hogy én továbbra is azt gondolom, hogy jó, ha van annyi empátia, bele érző képességed. Ja, jó, nem tudtam a külföldi szó, nem értettem, hogy azt mond hogy ez az ebbe az időszakba most ez sajnos nem fér bele. Ehhez most hozzájön az is, hogy ezek most a külön-külön idők. De benne van az, hogy a párkapcsolattal kapcsolatban van vágyunk. Például most eszembe jutott, hogy a Noncsi nagyon táncolós típus, én meg nagyon falábú vagyok. Szorongok, nagyon sokat kell innom, hogy elkezdjek tudni táncolni, és hogy jól érezzem magam a táncolás közben. És a Noncsi el akarta, hogy menjek egy egy ilyen tánc kurzusra vele. Tehát ez ez nem is tudom meddig nyaggattál vele évekig.

De közben pedig bennem az is zakatolt, hogy ez neki fontos. Tehát ebben nekem is egy áldozatot kell hozni. És milyen érdekes, nem? Hogy én végül abban hoztam áldozatot, hogy elmentem egy tánckurzusra, ahol jól éreztem magam, ahol elkezdtem tudni táncolni. Csak szólok, Latin Lover. Amúgy tök hálás vagyok, hogy évek nyaggatása után ezt megléptük. Nagyon jó volt. Amúgy ez egy nagyon jó időszak volt. Szóval a nagy filozófiai kérdés, hogyan tudjuk megteremteni azt, hogy a vágyakkal bátran előmerjünk jönni, annak ellenére is, hogy vagy nem lehet kielégíteni őket, vagy nem validak, vagy bármilyen szempontból kivitelezhetetlenek. De legalább egy kicsit azt tudom, hogy be ez van benned. De jó, örülök, hogy elmondtad.

Na, és akkor szerintem amit most itt már fogalmaztál, az az, hogy, hogy szerintem mi azért jutottunk el oda ennyi év után, hogy nagyon sok vágyunkat ki tudjuk, vagy ki merjük fejezni, mert tudjuk azt, hogy amúgy nyitottság van, vagy ez a tudod, ez a biztonság van a kapcsolatunkban, hogy, hogy tudom, hogy nyitott szívekre meg fülekre fogok találni, hogyha kifejezem az igényemet. Az se mindegy, nyilván, hogy ki hogy fejezi ki az igényét. Szerintem ez is egy nagyon nagy téma, hogy ebből egy csomó játszma van. Hogy még annyi fogalmazódott meg bennem, hogy arról talán nem beszéltünk, hogy mi van akkor, hogyha te nagyon asszertívan, tényleg kedvesen, jó szándékkal jössz a vágyaidat kifejezve, és folyamatosan falakba ütközöl, merthogy vannak olyan vágyak, szükségletek, amik a másiknak egy olyan mély dolgára lépnek rá.

És én most elég sok ilyennel dolgozok, és most csak ezért érdekel így tényleg a véleményed, hogy, hogy azok a vágyak, amik nem annyi, hogy figyelj, szeretnék elmenni edzeni, mert azt szerintem mi simán lehozzuk, hogy oké, el akarsz menni, viszem a gyerekeket, satöbbi. De hogy mik azok a vágyak, amiket ha mondjuk én megfogalmazok, az neked annyira nehezedre esik, de nem azért, mert nem akarod, hanem egerűen azért, mert mert valamien mélyben van gyárilag. Gyárilag, nem tudom, szoftveresen így elromlot, alaplapi hiba. Igen. Szóval, hogy de hogy ez most nem csak mi, hanem, hogy am mit tudnál mondani azoknak, akik folyamatosan falakba ütköznek, bármennyire szépen mondják, vagy szépen kérik a másikat, a másik erre nem reagál, nem elérhető, nem akar tenni érte, nem akarja meghallani az igényeket és vágyakat. Mit lehet ebben a helyzetben csinálni?

Sokszor, amikor egy fala falba ütközünk bele a másiknál, mondjuk szeretnék intímen kapcsolódni, ami most nem feltétlenül a szexet jelenti, csak töltsünk időt együtt, ami nem a Netflix, és a másik valahogy láthatóan nem elérhető rá. Akkor elkezdené arről beszélgetni, hogy a másikban amúgy most miért van zárkózottság és bezártság? Hogy stresszes a munkája, csügge, csalódott, nem érzi sikeresnek magát, bizonytalan valamiben. És kicsit megérteni a a mélyebb érzéseket, mert ahhoz könnyebb kapcsolódni, szerintem. És én például egy klasszik zárkózott ember vagyok, és amikor sikertelenség van bennem, akkor akkor tényleg elbújok a föld alá. És a Noncsi már nem is arra reagál, hogy én zárkózott vagyok, és azon puffog, hanem azt akarja megérteni, hogy amúgy hogy vagyok.

Igen, csak ez egy nagyon érzelmileg időigényes dolog. És hogy én arra akartam rávilágítani, meg amúgy az is van a kérdésem mögött, hogy egy csomó kapcsolatban ez a dinamika van, hogy a másik tolja az érz. Ez általában inkább az érzékenyebb, vagy mondjuk a kötődési mintáiban mondjuk, tehát az ilyen elárasztó felek hajlamosabbak erre, hogy te teszed bele a többet, te keresed a másikat, satöbbi, satöbbi. És ez egy idő után amúgy nagyon fárasztó, és amúgy szerintem csüggesztő. És hogyha erre az jön, hogy, hogy én mondjuk bármit kérek, de az a másik az valahogy mindig lesöpri az asztalról, az egy idő után szerintem nagyon egy ilyen magányosság meg csalódás tud lenni benne.

Só, akkor te mit mondanál é nek? Én ezt tudtam most hirtelen. Hát nem tudom. Talán az egyetlen, ami így bennem megfogalmazódik, hogy az annyira jó, amikor két ember tényleg a nyitottságáról meg így a az érdeklődéséről biztosítja a másikat, hogy nem biztos, hogy teljesíteni tudom a vágyadat, de hogy kíváncsi vagyok, hogy te hogy érzed magad, mire van szükséged. És mi amúgy a szar helyzetekben nem teá távolodunk el olyan szinten, hogy nem beszélünk, hanem mi arról is beszélünk, hogy szarul vagyunk, és beszélgettünk arról, hogy hogyan jutottunk ide, mi lehet ennek a hátterébe. Milyen érdekes, hogy, hogy valamikor az segített, hogy ebből kijöjjünk, és elkezdünk azon kicsit beszélgetni, hogy hogyan tudnánk közelíteni.

És nincs egy ilyen ne legyünk szarul, érezzük magunkat jól, hanem mi tök bátran tudunk elmenni egy olyan programra, hogy ez most ez most olyan bénán sikerül, de de nincsen semmi baj, mert bár ez furcsa, mert én ezt így élem meg, hogy nincsen semmi baj, mert nem érzem veszélyben a kapcsolatot. Te lehet, hogy veszélyben érzed. Én régebben amúgy nekem ez abszolút. Szóval, hogy amióta úgy érzem, hogy így tényleg megérkeztünk egymáshoz, sokkal könnyebben viselem azt is, hogyha valamire nemet mondasz, sokkal bátrabban úgy engedem azt, hogy te is megéld a vágyaidat, vagy az igényeidet, vagy én is ezekkel bejöhessek. Viszont ehhez szerintem egy kulcs, amit mondasz, hogy, hogy biztonságban érzem magam a kapcsolatban.

Ennyit tudtunk nektek most így összedobni gondolatilag. Akivel találkozunk jövő héten október 10-én az önismereti talk showba, azt szeretettel látjuk. Aki még szeretne jegyet venni, az még tud tgdi kapás Boglárka és tgdi Ádám olimpiconúzókkal fogunk beszélgetni, vagy fogok én beszélgetni. Lehet, én is ott leszek. Fogok arról beszélgetni velük, hogy milyen a kapunyitási pánik, most fejezzük be a karrierjüket, és mi a helyzet a párkapcsolatukkal. Versenysportolóként a Noncsi egyéni és páros coachingot továbbra is tartja online és élőben itt Budapesten. Hogyha el akarsz jönni ide, hogyha Zalaegerszegen laksz, akkor is be tudsz hozzá jelentkezni. Minden infót lent megtaláltok a leírásban. Sziasztok, sziasztok.