Transcription
Minden, amit a nemzeti vagyonról tudni akartál. Van a nemzetnek vagyona? Tényleg szétlopták. Milyen gazda az állam? Tékozolták vagy épp gyarapítottuk? Elherdálták vagy visszaszereztük a nemzeti vagyont? Eljöhet egy újabb 90-es évek. Veszélyben van, meg tudjuk védeni. Fontos kérdések egy fontos pillanatban. Következzenek a válaszok sok-sok belsős infóval korábbi munkáimból, pereimből Luxemburgtól Washingtonig.
Magyarországnak nem csupán van vagyona, de az meg is duplázódott az elmúlt évtizedben. Az energetikában egyenesen lehetővé téve a jóléti intézkedéseket befelé és Magyarország regionális szuperpozícióját kifelé.
A nemzeti vagyon az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló vagyon. Ebben nem csupán az aranytömbök, a patinás épületek, ingatlanok meg a kulturális vagyon tartoznak bele, hanem olyan dolgok is, amire talán elsőre nem is gondolnánk. Ilyen a nemzeti adatvagyon, ilyen a Magyarország határa által körbezárt terület feletti légtér, az üvegházhatású gázok kibocsátási egysége, vagy a régészeti leletek is. Kizárólagos állami tulajdonban vannak nem csak a folyóink vagy azok holtágai, de az árapasztó medre is, ahogy a 20 köbm másodpercenkénti torkolati vízszállítást meghaladó vízfolyások. Nemzeti vagyon a szent korona, a rádió spektrum, a felszín alatti vizek, a föld méhének kincsei és a földgáztároló is.
A nemzeti vagyonnal felelős módon rendeltetésszerűen kell gazdálkodni, ami mára egy szigorú jogszabály által előírt és számonkérhető kötelezettség. A rendeltetésszerű gazdálkodás az átlátható, hatékony és költségtakarékos működtetés, a vagyon értékének megőrzése, állagának védelme, értéknövelő használata, hasznosítása és gyarapítása. Nagy tanulópénzt fizettünk érte, amíg ezt megtanultuk.
A nemzeti vagyon kezelése, hasznosítása vagyonkezelői szerződésekkel történik, ami transzparens, a tartalma jogszabályok által meghatározott, és a feltételei is szigorúak. Az elidegenítés nagyon korlátos, a legtöbb vagyonelem esetében nem is lehetséges. Egyebekben pedig meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyon tulajdonjogát átruházni, ha törvény kivételt nem tesz, csak versenyeztetés útján lehet értékarányosan a legelőnyösebb ajánlat szerint. Ez mind-mind ellenőrizhető, számonkérhető, bármikor átvilágítható mindannyiunk érdekében.
Most is azonban nem volt ez mindig így. 1989-ben a rendszerváltáskor azt tette lehetővé a kommunistából hirtelen liberális globalistává vedlett szocialista nomenklatúra lopásait, hogy nem készült hivatalos, megfelelő részletezettségű vagyon leltár az állami tulajdonról. Ezek az emberek Marx tőkéjéből csak a tőkét tartották meg, és a pozíciójukkal visszaélve fillérekért eltékozolták az állami vagyont. A magánosítás a lopás szinonája volt, és ennek egy jelentős részét a mai napig nem is látjuk, hiszen nem is lehet pontosan tudni, mi minden is volt a rendszerváltáskor állami tulajdon.
Ma viszont tökéletesen össze tudjuk szedni, mekkora is az a vagyontömeg, ami az 1100 éves magyar állam tulajdona, vagyis mindannyiunké. Össze tudjuk szedni, és össze is kell szedni azért, hogy 1990 tragédiája még egyszer ne történhessen meg. Ahogy a nemzeti vagyon eltékozlása, felélése zajlott, majd végül mindent felfalt a megérkező nemzetközi nagy tőke.
Először is a jelenlegi jogszabályi rendszer felállít egy alapvető struktúrát. A nemzeti vagyon jogi logikája, hogy a hatályos törvények határozzák meg az alapvető kategóriákat, mint nemzeti vagyon, kizárólagos állami tulajdon, forgalomképtelen vagyon, és ezekhez telepítik a védelmet, illetve az egyes állami szereplők feladatait. Egyes kiemelt vagyonelemeket külön törvények nevesítenek, mint például közutak, vizek, természeti erőforrások esetén. Ezekre épülnek rá harmadik szintként a konkrét tételes nyilvántartások, melyek nem jogszabályokban vannak, hanem olyan adminisztratív felsorolásokban, mint a magyar nemzeti vagyonkezelő vagyonnyilvántartása. A megoldásokkal, hogy az egyes konkrét telkek, vagyon hányadok a részletek tekintetében ezres nagyságrendben változnak, ami a jogszabályi felsorolást lehetetlenné teszi ugyan, de attól a szigorú védelmet biztosító normatív keret nem gyengülhet, és a lista dinamikussága sem csorgul. Ez tehát egy eléggé okos megoldás.
Ebben a pillanatban közel 465000 földterület és több mint 800000 építmény van állami tulajdonban, több mint 36,5 milliárd euró értékben. Ezen a térképen mutatom ezek eloszlását régiónként. Tanulságos azonban, hogy nemzeti vagyonelemek külföldön is vannak. Franciaországban 11, Dél-Koreában kettő, az Egyesült Államokban kilenc. A legfontosabb vagyonelemek természetesen ezek közül is kiemelve törvényi felsorolást kaptak. Itt mutatom érdekességképp az állam kizárólagos tulajdonában álló országos törzshálózati vasúti pályákat. Szintén pontos jogszabályi listánk van a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő műemléki védelem alatt álló épületekről és építményegyüttesekről.
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon körében különösen jelentős, hogy mi a nemzeti vagyonban tartandó állami tulajdonban álló társasági részesedés. Ugyanezeket egy új parlamenti kétharmad játszi könnyedséggel meg fogja tudni változtatni, ahogy még az alaptörvényt is. Azonban ezek a nemzeti vagyon körébe tartozó társaságok alapvető nemzeti érdek, hogy állami tulajdonban maradhassanak, mint például a magyar villamosművek, ami nem csak a magyarországi jóléti rezsivédelmi rendszert szavatolja, de hazánk regionális energiaszuperpozícióját is, ahol sikeres energetikai elosztóközpont vagyunk az egész Kárpátmedencében.
Az 1990 utáni elképesztő tékozlás, a privatizációnak nevezett szabadrablás, majd a nemzetközi nagytőke érkezése és a magyar energetikai létesítmények külföldi óriás cégek általi felvásárlása a nemzeti vagyon elképesztő csökkenését hozta. Hatalmas munka volt innen visszatérni, visszaszerezni az eltékozolt kincsek egy részét. Tudom, ott voltam. Bár sosem a politika oldaláról, hanem mindig szakemberként.
2011-ben körülbelül 500 milliárd Ftot fizettünk a MOL 21,2%-os részvénycsomagjáért. Ennek a jelentősége nem pusztán olajipari, hanem az is, hogy az elmúlt években konkrétan a MOL támasztotta a lakossági villany meg gázárakat is egy különadón keresztül, és Magyarország régiós geopolitikai növekedésének is az egyik legfontosabb bázisává, eszközévé vált. Számos közmű és energiacég is magyar kézbe került, mint például az Émász, az égd gáz vagy a Mátrai erőmű, miközben olyan kulcserőműből is kiszorultak a külföldiek, mint a dunamenti erőmű. Ebben a könyvben rengeteg kulisszatitkot elárulok ezekről az időkről és az azokat kísérő nagy nemzetközi perekről, amelyekben részt vettem. Nagy harc volt. Ám ezeken a lépéseken keresztül jelentősen csökkenteni tudtuk a villany meg gázárát, hiszen eltűntek a külföldi pénzszivattyúk az energetikából.
Visszavettük a gáztárolónkat, melynek fontosságát csak a 2022-ben kezdődő gázpiaci turbulenciák idején láttuk teljes mérsékben. Ott voltam végig a küzdelmekben, ahogy az EON-t nagy nehezen, kínkeservesen visszasikerült venni a nemzeti tulajdonba a tárolót, amit az Európai Unió annyira nem akart hagyni, hogy még a tranzakció utánra is egy brüsszeli megbízottat jelöltek ki az ellenőrzésre. Azzal, hogy visszavettük a gáztárolót, Magyarország olyan eszközt kapott, amivel a 2021-es energiaválságot, majd az orosz-ukrán háborúval jelentkező elképesztő ellátásbiztonsági kockázatokat kezelni tudtuk. Azok az országok, ahol nem állami tulajdonúak a gáztárolók, vagyis az állam nem rendelkezik közvetlen befolyással afölött, hogy mikor és mennyi gázt tároljanak be a lakosság és az ipar védelmében, egészen más helyzetben vannak. Egy piaci gáztároló akkor vásárol, amikor olcsó, és akkor ad el, amikor drága. Egy állami meg akkor is, amikor a lakosság és az ipar érdekében ez szükséges. Ez a különbség az elmúlt években számtalanszor mentett meg minket a bajtól, mégha az észrevétlenül működő gépezet áldásos hatását és sem vettük. Tudom, láttam.
2013-ban a magyar állam nem csupán a földgáztároló üzletágát vette vissza a németektől, de az EON földgázkereskedelmi üzletágát is. Az EON földgáz- és az EON földgáz storage egyszerre került magyar tulajdonba. A jelentősége, hogy ez egy nagy rezsistratégiai visszavásárlás volt kulcspozíciók szerzésével. Ez a lépés alapozta meg a magyar állam a mai dominanciáját a gázpiacon, melyet jelenleg az MVM-en keresztül gyakorol. Hasonló jelentőségű a földgázszállító, az FGS államközeli struktúrában tartása. A részben már korábban is MOL-tulajdon földgázszállító rendszer esetében ugyan nem klasszikus visszavásárlás történt, de az állam befolyása fokozatosan nőtt a rendszer felett, ami mára elengedhetetlen garanciájává nőtt az ellátásbiztonságnak.
Következő hullámban visszavettük a lakossági gázszolgáltatást is. 2014-ben a francia belga GDF Suez eladta a magyar lakossági üzletágát a Főgáznak, amely azután később a Nemzeti Közművekben, majd az MVM integrációján keresztül került az állami energetikai szavatoló portfólióba. A során az állam fokozatosan átvette az EON lakossági gázszolgáltatási ügyfélkörét is. Ezzel Budapest és a többi régió gázszolgáltatása állami kézbe került a korábbi külföldi tulajdonból. A nyerészkedés pedig megszűnt a lakossági ellátáson. Ez a rezsivédelem, amely közös értékünk, eredményünk, és amelynek fenntartása is nemzeti érdek.
Ezt követték azonos lépések a villamosenergiaszektorban is 2017-2024 között. Először a DMÁS, a dél-magyarországi Áramszolgáltató állami visszaszerzése következett 2017-ben a francia EDF-től, majd az Elmű-Émász 2019-től. Ennek keretében a 100%-os állami tulajdonú MVM megvette az észak-magyarországi áramszolgáltató, az Émász hálózatát, majd az Elmű-Émász teljes ügyfélportfólióját is. Ennek az eredményeként az MVM az ország energiafogyasztásának kb. lefedte 2021-re. 2022-ben az MVM megvette az EON lakossági áramszolgáltatóját is a németektől, mellyel a magyar állam cselekvő eszközén, az MVM-en keresztül gyakorlatilag egyetlen állami szereplő lett az egyetemes szolgáltatásban, vagyis a lakosság ellátása tekintetében. Ez nagy dolog. Tudom, hogy a választói memória rövid, különösen ha átprogramozzák, ráadásul sokan soha nem is értették meg ezeknek a lépéseknek a jelentőségét. Márpedig ezzel immár tulajdonosi oldalról is garantálni lehetett az áramellátás nonprofit jellegét, vagyis ami most van. Ez a 2000-es évek elején 40% meg még ennél is magasabb profittal terhelt volt, melyet a magyar fogyasztók fizettek ki és a francia, német, belga meg olasz tulajdonosok tettek zsebre. Ma nincs rajtuk senkinek profitja, nemhogy a külföldi óriás vállalatoknak.
2024-ben utolsó lépésként aztán az EON Áramszolgáltató beolvadt az MVM-be. Ezzel pedig az állami tulajdonú MVM lett az ország egyetlen egyetemes áramszolgáltatója. Engem ugyan soha nem engedtek az MVM közelébe azok, akik valójában soha nem is voltak nemzetiek, és most is napraforgóként idomulnak a mindenkori hatalomhoz. Ám a nemzeti siker akkor is közös sikerünk, amiben ők is eszközök voltak.
Mindezek eredményeként kizárólagos magyar kézbe került a teljes lakossági gázszolgáltatás, a teljes lakossági áramszolgáltatás, a teljes magyarországi lakossági gázkereskedelem és tárolás, jelentős villamosenergiatermelő kapacitások és a legjelentősebb villamosenergia elosztóhálózatok is. A Budapest Airport 80%-os tulajdonjogának 2021-es visszavásárlása is a fenti mintába illett. Ezzel a lépéssel újabb stratégiai eszköz került Magyarságba, ami a légiközlekedés egésze, így a légi áruszállítás miatt is fontos. Ahogy Sebestén Géza bemutatja, a lépés azóta pénzügyileg is igazolta magát a reptér forgalmának és a társaság nyereségének bővülésén keresztül, és megnyitotta az utat a kapcsolódó infrastruktúrafejlesztések előtt is.
Mindezek eredményeként az állami vagyon értéke 2010 óta megduplázódott. A 2010. évi 11,6000 milliárd Ft-ról, 2022-re 21,8000 milliárd Ft-ra emelkedett. Mutatom a növekedést könyvszerinti értéken. Benne az eszközök, berendezések sárgával, az ingatlanvagyon császár bíborral, a gazdasági társaságokban fennálló részesedések pedig Püspöklilával.
Az aranytartalékunk mértéke jelenleg 110 tna. Ez a 2010-es években alig több mint 3 tonna volt. Ma Magyarország nagyobb aranytartalékkal rendelkezik, mint Románia. Sőt, a kelet-közép-európai régióban Magyarország rendelkezik a legmagasabb egy főre jutó aranytartalékkal. A devizatartalékok ma 58,732 milliárd eurót tesznek ki.
Mindezek a lépések nem csupán a magyar állam pozícióját stabilizálták befelé, lehetővé téve a nonprofit lakossági energiaellátást és számos más jóléti intézkedést. Mindezek lehetővé tették azt is, hogy Magyarország elinduljon a terjeszkedés útján a Kárpátmedence és a tágabb régió egésze tekintetében. Ezt a célt szolgálta a CE Innoji üzlet megvásárlása 2020-ban az MVM által, de olyan sokkal nagyobb horderejű dolgok is, melyek a magyar energiaszektor egyetlen igazán globális szereplőjéhez kötődnek, a MOL-hoz. Horvátországban az INA többségi befolyás megszerzésével kezdődött, mely stratégiai finomító, illetve kitermelési kapacitást, de fontos piacot is hozott úgy, hogy a magyar jelenlét nélkül az ma osztrák lenne. Ez a legfontosabb külföldi láb. Mellette a MOL-é a Slovnaft Szlovákiában, ami a teljes finomító és petrolkémia lehetővé téve a MOL regionális feldolgozási központtá válását. A MOL 2026-ra megszerezte a szerbiai NIS-t, ezzel a pancsovai finomítót kapcsolva be a portfóliójába. Igen, a MOL regionális hatalommá vált, amit kiegészít a Downstream is. Kilenc országban 2000 benzinkút van MOL tulajdonban. Az Északi-tengeren, norvég vizeken a MOL Norge offshore kitermelésbe is kezdett, ami belépés a nyugati upstream piacra. A MOL-nak több kutatási és kitermelési projektje van Kazahsztán, Oroszország, Pakisztán, sőt Afrika területén, ami már igazi nemzetközi olajcégprofil. A MOL Azerbajdzsánban fontos részesedést szerzett azeri Chirag-Gunashili olajmezőben, és az új projektek is elindultak azeri SOCAR olaj- és gázipari óriással. Mindez kiegészül a magyar állam MVM-en keresztül szerzett azerbajdzsáni szolajdon részével, és az ottani gázmezőben szerzett részesedéssel is. A MOL és az MVM közösen vadászott eddig. Ez olyan területeken is megnyilvánul, mint a MOL-MVM együttműködés a Kaszpi olajútvonalban. A MOL tőzsdei cég, vele szemben viszont az MVM 100%-ban állami vállalat, mely így közvetlenül testesíti meg a magyar érdeket. Ez pedig ma már szintén regionális. Ugyan 2010 körül még szinte teljesen belföldi volt az MVM, egy évtizeddel később már a régió központja, centrális erőteret képezve hazánk körül.
A már említett csehországi Innogy felvásárlás több százmilliót hozott 2020-ban, majd a kereskedelem Szerbia, Szlovákia, Románia irányában is erősödött. Az igazi geopolitikai szintlépés az azeri Deniz gázmezőjében szerzett 2024-es részesedés lett. A régiónkban az MVM leányvállalatán, az MVM Sea Energy-n keresztül meghatározó szereplő a nemzetközi gázkereskedelemben is. Az olcsó orosz gázzal pedig zsákfaluból a régió elosztó szuperhatalommá, Hubországgá tette hazánkat, kontroll alá vonva Közép-Európa teljes gázellátását. Ez valami olyasmi, ami külföldön sokaknak szúrta a szemét, és érdekelte és tette őket olyan politikai erők támogatásában, akik hajlandók lehetnek feladni ezt a regionális magyar szuperpozíciót.
Magyarországnak tehát nem csupán van vagyona, de az meg is duplázódott az elmúlt évtizedben. Az energetikában egyenesen lehetővé téve a jóléti intézkedéseket befelé és Magyarország regionális szuperpozícióját kifelé. 2010 körül az energiaszektor nagy része még külföldi kézben volt. Az EON, RWE, EDF, GDF Suez zsebeit dagasztotta, akik luxusprofitot szivattyúztak külföldre. Már az energiaszektor magyar lakossági egyetemes szolgáltatása a legalacsonyabb európai árakat jelenti, ahol az állami MVM lefedi a teljes értékláncot, a termelés, kereskedelem, elosztás dimenzióit. Domináns szereplő lett a lakossági piacon és kvázi monopol az egyetemes szolgáltatásban, miközben regionális hubországgá tett minket, a MOL-lal együtt pedig energetikai nagyhatalommá.
A jelentős állami tulajdon szavatol egy sor jóléti intézményt. 2020 márciusában hasonlóan az elmúlt évekhez ismét Magyarországon volt a legalacsonyabb a lakossági áram, valamint földgázára mindenestől adókkal, rendszerhasználattal együtt átlagfogyasztásig. 2026 április 6-i adatok szerint az üzemanyag Málta után Magyarországon a legolcsóbb az EU-ban. 2025 február 2026 február között Magyarországon nem nőtt az üzemanyagára. Most adta ki a KSH, hogy februárban 10,5%-kal nőttek a reál keresetek. Mindezt negatív európai gazdasági környezetben. Az elmúlt négy évben, közel negyed évvel 24,6%-kal nőtt a reálkereset. A nominális értékek pedig a nettónál 38,9%-kal, a bruttó mediánnál 40,9%-kal, a bruttó átlagnál pedig 36,6%-kal emelkedtek. A bruttó átlagkereset 9,7, a nettó átlagkereset 12%-kal múlta felül az egy évvel korábbit. 2026 márciusában hazai munkanélküliség 4,5%. Ez 2010 márciusában még 11,7% volt. Márciusban az Eurostat adatai szerint 20 tagországban volt nagyobb a teljes infláció, mint nálunk. Sőt, az Euroövezet 21 országából 18-ban jobban nőttek az árak, mint Magyarországon. Márciusban az Eurostat módszertana szerint 2,1, míg a KSH módszere szerint 1,8%-kal emelkedtek az árak az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az Unió átlaga már 2,8%. Sőt, a környező országokban mindenhol rosszabb a helyzet, mint nálunk. Például Ausztria 3,1%, Lengyelország 3,2, Szlovákia 3,7, Horvátország 4,6 és Románia 9%. A magyar inflációt jelenleg az élelmiszereknél az ársapka, és az üzemanyagoknál pedig a védett ár hatékonyan csökkentette. A 74,6%-os magyar államadóssággal szemben az uniós átlag 81,7, az eurozóna átlaga pedig 87,8.
Ez a jóléti állam és az azt támasztó állami vagyon védelemre szorul. Ha egyetlen fogaskerekét is elveszem ennek a gépezetnek, az állami tulajdonú gáztárolótól az állami tulajdonú MVM-ig, az egész összeomlik. Márpedig hazánk régiós pozíciójának megszüntetése olyas valami, ami jelenleg a legerősebb külföldi nyomás tárgya. A nagy értékű nemzeti vagyon pedig a nemzetközi nagytőke számára roppant csábítás. Pontosan, mint a 90-es években. Ha ezek az erők utat találnak a politikához, akkor az MVM, a MOL, a hazai gáz és villanykereskedelem, a tárolók mind elsődleges prédává válnak, méghozzá a legrosszabbkor. Mindeközben ugyanis olyan geopolitikai világrendszerváltás zajlik, amelynek kiemelt eszköze az energiaellátás. Ennek régiónk maga is kiemelt színterévé vált, mint ahogy a magyar lakosság és az ipar energiaellátása is jelentős kockázatokkal néz szemben, ideértve a kőolaj és földgázforrások biztosítását és a szállítási útvonalak zavartalanságát is. Ebben az elmúlt hónapok eseményei és az előrelátható fenyegetések együttesen újabb szintet értek el. Az ukrajnai elhúzódó háborús konfliktus, a közel-keleti biztonsági krízis háborús eszkalációja, valamint az Európát sújtó rendszerszintű energiaválság példátlan nyomást helyez a magyar szuverenitásra. Ebben a helyzetben Magyarország régiós kárpátmedencei és balkáni elosztó pozíciója, de különösen a hazai ellátásbiztonság és a jóléti állam megóvása sors- és létkérdés.
A történelmileg meghatározott keleti ellátási útvonalak fenyegetettsége és lezáródása, valamint a magyar regionális geopolitikai pozícióval és a nemzeti vagyonnal kapcsolatos külföldi aspirációk miatt az eddig elért eredmények veszélyben vannak. A biztonsági készletek érintettsége miatt a jóléti rendszer kitettsége jelentős. A közel-keleti helyzet eredményeként világméretű olaj és energiaválság fenyeget, amely mára elérte Európát, és már a mi régiónkban is mennyiségi korlátozások léptek életbe. A nemzetközi tranzit útvonalak, mint a Hormuzi-szoros mellett, a globális olaj és LNG ellátás alapinfrastruktúrája is jelentős és lényeges kieséseket szenved el. Így a katari LNG létesítmények, Ras Laffan Hub, szaúdi olajfinomítók, Ras Tanura, iraki olajmezők, Rumaila kitermelés, mindez a kezdődő világválság időbeli hatását fenyegetően beláthatatlanná teszi.
Ezek az egymásra épülő válságok megkövetelik a mindenkori magyar Országgyűléstől, hogy a következő öt évben fokozott óvatossággal és csakis a legszélesebb nemzeti konszenzussal döntsön a nemzeti sorskérdésekben. Különösen indokolt ez a makrogazdasági stabilitást és az ellátásbiztonságot garantáló stratégiai, energetikai, infrastrukturális vagyonelemek esetében. Meg kell védenünk a nemzeti vagyont és benne a válságálló energetikai struktúrákat. Ha ezeket ugyanis eltékozolnák, nem csupán a nemzeti vagyon vándorolna újra idegen kézbe, de a teljes jóléti állam és Magyarország kárpátmedencei erőpozíciója is összeomlana. Legyünk hát tisztában azzal, ami a miénk. Érezzük át a közös felelősséget ennek megóvásában, és találjuk is meg a hatékony eszközeit a védelemnek. Ennek megvannak a nemzetközi precedensei akár négy-ötödére emelt jogalkotási aránnyal az elidegenítés esetére önmegsemmisítő hatállyal, ideértve az erőműveket, a hálózatüzemeltetést, a kereskedelmi cégeket, az egyetemes szolgáltatást, a Moli-beli tulajdonhányadot, a Budapest Airportot vagy a Paks 2-t.
Az országgyűlés nem ügyvezető, csak a kormányzó. A leköszönő országgyűlésre valójában csak a szokásjog vonatkozik, amivel szemben igenis alkothat olyan jogszabályt május 9. előtt, ami mondjuk öt évre átmenetileg kizárja a nemzeti kritikus energetikai vagyon eladását. Úgy, hogy még kétharmaddal sem lehet erről dönteni ebben az átmeneti időben, amit a jog nyelvén Sunset Clause-nak nevezünk. Akár persze más, további jogi és jogon túli eszközök formájában is, de a védelem biztosítása létérdek. A mindenkori törvényhozás és kormányzat felelőssége nagy, nem fenyegetheti ezt a szavatoló nemzeti vagyont. A felelősség azonban rajtuk túlmenően mindannyiunké, a magyar nemzeté. A visszafordíthatatlan eladás katasztrófával járna. A nemzeti vagyon a mi vagyonunk. Ennek híján a 90-es évekbe zuhannánk vissza, ahol a külföldi tőke félgyarmatává váltunk. Ezt nem engedhetjük meg. Ráadásul mindezt egy energiaháború, egy világrendszerváltás és kezdődő olaj és energiaválság idején.
Most még fontosabb, mint valaha, hogy része legyél a közösségünknek. Éppen ezért arra kérlek, hogyha még nem tetted meg, akkor iratkozz fel a Patriótára és csatlakozz a Messenger-csatornánkhoz.