Transcription
Üdvözlöm önöket. Morbai Péter szerkesztő vagyok. Ez a hetek originálja, és itt Zoomon keresztül a vonalban velünk Robert Castell Izraelből, a Magyar Nemzet főmunkatársa, alapjogokért, közbiztonságpolitikai szakértő. Jó napot kívánok.
Jó napot kívánok. Szokásom szerint egy napsütéses Jeruzsálemből. Na, rég kaptunk időjárásjelentést Jeruzsálemből, úgyhogy ezt is köszönöm. Tegnap egy nagy nap volt Izraelben meg a Közelkeleten. Két év és hat nap után lezárult a gázai háború, vagy legalábbis az a szakasza, ami a tragikus napon, október 7-én 2023-ban elkezdődött. Kiszabadult az összes életben lévő túsz, de nem mindenki került vissza Izraelbe. Mi az, amit lehet tudni? Ugye volt olyan vélemény, hogy a Hamász ezzel megszegte az előzetes megállapodást, mármint az elhunytaknak, a meggyilkoltaknak a visszaszolgáltatásával. Hát néhány, néhány megjegyzés evvel kapcsolatban.
Egy, ami a háború lezárását illeti, valószínűleg, hogy ez a háború véget ért. Tehát politikai okokból, még hogyha harcok ki is fognak újulni, már másképp fogják hívni a dolgot. És mikor az amerikai elnök azt mondja, hogy ez a háború véget ért, akkor a háború véget ért, még akkor is, hogyha fegyverek még dörögnek. Tehát ez ha felgyújtja a villanyt, akkor nappal van. Ha leoltja a villanyt, akkor éjszaka van. És ezt, és ez így, így van. Így van a rendjén. Tehát ez a háború valóban lezárult. És akkor most valamilyen másfajta szakasz következik. És hogy mi várható ebben a, ebben a a következő szakaszában, ennek a tűzszünetinek a rendezési folyamatnak. Talán erről is beszélhetünk.
Ami a halott túszok vissza nem szolgáltatását illeti, itt gyakorlatilag két lehetőség van. Az egyik lehetőség az, hogy a a Hamásznak tényleg objektív nehézségei vannak a dologgal kapcsolatban. És mivel valamikor dolgoztam ezen a vonalon a hadseregben, mint tartalékos tiszt, ilyen eltűnt katonákat kerestünk, meg tudom érteni teljesen, hogy milyen káosz uralkodik egy ilyen, ilyen harci övezetben, mikor egy épületre, egy épület bombatámadásért az épület összeomlik. Senki nem tudja, ki volt az épület alatt. És hogyha egy túsznak a fogvatartói az életüket vesztik egy ilyen, de elpusztulnak egy ilyen támadás során, akkor akkor gyakorlatilag nem tudjuk, hogy az a holtest hol van elásva. Ilyen túszt elástak 10 méter mélyen, tudom én, valahol Gázában, és azok, akik ezt megcsinálták, azok már nincsenek velünk, akkor lehet, hogy ezek a rejtélyek soha nem lesznek, soha nem kerülnek megoldásra.
Itt a másik lehetőség pedig az, hogy a Hamász játszik ezekkel a dolgokkal és megpróbál trükközni, és minden azon múlik, hogy hogy milyen kép fog kialakulni Izraelben és az amerikaiakban, milyen meggyőződés fog kialakulni, hogy ez egy ez egy trükközés a Hamász részéről, vagy pedig valóban objektív nehézségek vannak. És ezt igen könnyű, igen könnyű megállapítani.
Ugye Gázán kívül Trump elnök már négy nappal ezelőtt bemutatta a 20 pontos béketervét, amit aztán most Jeruzsálemben is ismertetett, illetve azt Egyiptomban, Sarm el-Sejkben egy ilyen rögtönzött világ béke csúcs találkozón is ezt hát támogató módon aláírták. Hogyan lehet ezt a tervet értékelni? Hogyan látják ezt Izraelben, hogyha levesszük róla azokat a rampizmusokat, amik ugye arra vonatkoznak, hogy örök béke és 3000 éves konfliktusnak a lezárásáról van szó?
Igen. Megint el kell mondani azt, amit többször elmondtam Trumppal kapcsolatban, hogy minden, amit mond, azt három szinten kell értelmezni. Az egyik ez a politikai üzenet, túlzás, ezek a ezek a hiperbolikus ábrázolások, ez a trumpi retorikának a részei, ezek a csapongó beszédek. Tehát ez ez az első szint. A második szint egy sima megtévesztés, egy ilyen harci köd, egy álcázó köd, ami ami ami mögé elrejti az igazi szándékait. És a harmadik szint pedig azok a nagyon valós figyelmeztetések, amiket Iránnak adott át Kassem Soleimaninak, és láttuk azt, hogy amit gondol, azt halálosan komolyan gondolja. Tehát Trumppal kapcsolatban nem kell feltétlenül szó szerint érteni, viszont viszont súlyos hiba nem venni komolyan azt, amit mond.
Tehát ez ami a általában ezeket a beszédeket illeti, ami a 20 pontot illeti. Ennek a 20 pontnak vannak több több részre lehet osztani. Mondjuk úgy van a az első rész a túszoknak a a szabadon bocsátása és az egész csereakció, ami ekörül van. Ezt ezt egy külön csomagként lehet tekinteni, ami konkrétan behatárolható, konkrét időtartalma van, és konkrét mércei vannak, hogy ez sikeres volt-e vagy nem volt sikeres. Minden, ami ezután jön, a Hamász lefegyverzése, egy másfajta politikai konstruktum kidolgozása Gázában és a többi. Ez egyrészt sokkal amorfabb, tehát a sikernek a mércei sok sokkal amorfabbak, másrészt a végrehajtásnak a folyamata sokkal amorfabb. Tehát mikor nem tudjuk pontosan, mik azok a lépések, amiket meg kell tenni, hogy ezeket a dolgokat meg tudjuk valósítani. Tehát ez ez az, amit a 20 ponttal kapcsolatban el lehet mondani.
És a legutolsó és talán a legfontosabb dolog, amit el kell mondani, hogy amit láttunk. Mit láttunk? Azt láttuk, hogy Trump elutazott Jeruzsálembe, és nem a miniszterelnökkel találkozott, hanem az egész izraeli néphez szólt a parlamenten keresztül. Ez egy igen-igen ritka dolog. És hogyha jól emlékszem, Trump második országlása alatt ez volt az első alkalom, hogy egy egy ország parlamentjében szólalt meg. Ez egy nagyon különleges esemény. Tehát Sadat, Anwar Sadat 1977-ben érkezett meg Jeruzsálemben, volt a híres beszéd a Kneszetben. Ezek nagyon nagyon nagyon különleges alkalmak.
És nagyon érdekes volt a Sarm el-Sejk-i találkozó. Tehát mi volt a célja a találkozónak, vagy mi volt az eredménye a találkozónak? A találkozó eredménye az volt, hogy azok a játékosok, akik elszabotálhatnák ezt a folyamatot, Törökország, Katar és Egyiptom, nyilvánosan kötelezték magukat az aláírásukkal, hogy hogy támogatni fogják ezt a folyamatot. Ez volt a célja. Mert feltevődik a kérdés, hogy miért csak ők írták alá? Miért nem írta alá Szaúd-Arábia, vagy az Emirátusok, vagy Jordánia, vagy sokan mások? Azért, mert Trump alá akarta iratni a nyilvánosság előtt azokat, akik a rontópálok, mondjuk úgy, akik be tudnak tartani a folyamatnak. És ezt ezt ezt megtette. Ugye ott voltak Trump által meghívott vezetők. Voltak európai vezetők, voltak ugye az arab világból, voltak nagy muszlim országokból, Indonéziából vezetők, volt képviselő Indiából.
Mit lehet ebből a összetételből megállapítani? A hiányzók, illetve a azok, akik akik jelen voltak, ugye ott volt a magyar miniszterelnök is, néhány más európai vezetővel, Emmanuel Macronnal, Keir Starmerrel együtt. Hát talán akkor kezdjük fordított sorrendben a dolgokat. A tény, hogy Trump elnök és Abdel Fattah el-Sziszi meghívta a magyar miniszterelnököt a a brit miniszterelnökkel, a francia meg az olasz miniszterelnökkel együtt. Ez azt jelenti, hogy velük ekvivalensnek vagy egyenrangúnak tekinti a magyar diplomáciát, a magyar német kancellárt is kancellárt. Tehát tehát ebbe a súlycsoportba emelte Magyarországot. Föltevődik a kérdés, hogy a balti államok miért nem voltak meghívva? Lengyelország miért nem volt meghívva? Egy európai katonai hatalom miért nem volt meghívva? És ugyanakkor a magyar magyar miniszterelnököt meghívták. Ez mindenképpen drámaian fölértékeli Magyarországot a nemzetközi a nemzetközi rendszerben. És én azt hiszem, sőt nyilván a nyilvános dicséretet is kapott Orbán Viktor, kicsit már a belpolitikába való beavatkozás határát súrolva, hiszen a jövő évi választásnak a endorsementjét, támogatását is megkapta Trumptól. Nyilvánvaló, hogy Trump semmit semmit nem tesz véletlenül. Tehát minden minden szónak és minden minden elszólásnak és minden bakinak ott van egy van egy célja. Tehát nyilvánvaló, hogy egy nagyon dörzsölt és nagyon ravasz politikai játékos játékossal van dolgunk. És sokan még mindig elkövetik azt a hibát, hogy alábecsülik Trumpot és a saját kárukra teszik ezt. De én azt hiszem, hogy Magyarország vagy a magyar diplomácia szempontjából ez talán példátlan. Én nem vagyok a témának a szakértője, talán példátlan, hogy ilyen szintű nemzetközi konferenciákra magyar miniszterelnököt meghívnak.
A másik kérdés nyilvánvaló, talán ezek a legfontosabb kérdések, hogy ki volt az, aki nem volt jelen? És látjuk azt, hogy Izrael nem volt jelen, a Hamász nem volt jelen, a Palesztin Autonómia is az utolsó pillanatban csúszott be. Abu Mazen kérte, hogy meghívják. Az egyiptomi elnök nem akart, nem akart beleegyezni a dologba. Aztán különböző közbejárásokra volt szükség, hogy hogy beleegyezzék. Érdekes érdekes dolog látni ezt az arab világon belüli dinamikákat. Ez egy külön elemzésnek lehet a kérdése. Az, hogy az izraeli miniszterelnök miért nem ment el, ez teljesen egyértelmű. Függetlenül attól, hogy a Guardian milyen milyen legendákat próbál szőni. Izrael nem akart elmenni egy olyan olyan konferenciáról, hogy megköthetnék a kezét bármilyen bármilyen egyezménnyel. Tehát tisztában kell lenni avval, hogy ez nem egyezmény volt, ami ami amit aláírtak Sarm el-Sejkben, egy jogilag kötelező dokumentum, hanem egy deklaráció, egy nyilatkozat. Egy nyilatkozatot írtak ott alá, és Izrael nem akart jelen lenni azért, hogy ne ne kötelezze, hogy legyen egy bizonyos mozgási szabadsága. És a Hamász is így így így döntött. Ez volt az oka annak, hogy a Hamász többek között a ugye Hamász azért nem képviseltette magát, mert őt is kötelezték volna ezek a dolgok, épp úgy, ahogy kötelezik az aláírókat. Tehát ez ez a két főjátékosnek ad egyfajta játékteret.
És nagyon-nagyon érdekes az az Indonéz miniszterelnöknek a az indon elnöknek a megjelenése. És ebből ebből az ENS beszédéből a a nevezett politikusnak meg a tegnapi hírekkel hírekből, miszerint a következő napokban Jeruzsálemben fog látogatni. Előre látható, hogy Indonézia lesz a következő muszlim állam, amelyik normalizálni fogja a kapcsolatait Izraellel. Igen, meglepő, hogy Szaúd-Arábia előtt. Tehát mindig azt hittük, hogy Szaúd-Arábia követve fogják normalizálni a kapcsolataikat. Úgy látszik, hogy ott történt valami a színfalak mögött, ami miatt ez a folyamat felgyorsult. Mit jelenthet? Nyilván szimbolikus jelentősége nagyon nagy egy ilyen, hogy mondjuk ábra-megyezmények kibővülnek mondjuk Indonéziával. Gyakorlati szempontból, mit tud egy régión kívüli ország, muszlim ország tenni az ottani folyamatoknak a javítása érdekében? Nem tudom mennyire publikus ez Magyarországon, de Indonézia már már több százezer gázait befogadott a háború kitörése óta. Indonéziának szüksége van munkás kezekre, tehát fővárosokat költöztetnek át, valami ilyesmi ilyen gigantikus infrastruktúra projektek folynak. És én nem tartom kizártnak azt, hogy hogyha Indonézia csatlakozik ehhez a folyamathoz és normalizálja a kapcsolatait Izraellel, akkor megnyílik a lehetősége annak, hogy további gázaiak távozzanak Indonéziába, hogyha úgy döntenek, hogy el akarnak menni. Ne felejtsük el, hogy egy papírt könnyű aláírni, de új újjáépíteni egy szétlőtt országot az az évtizedek évtizedek munkája. És én egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a gázaiak egy része úgy úgy fog dönteni, hogyha ha teheti, és ha lesz rá lehetősége, hogy visszatérhet, hogyha úgy úgy akarja, akkor akkor el fogja hagyni a gázai övezetet. Tehát tisztában kell lenni avval, hogy 2004 óta vagy 2005 óta több mint 300 ezeren vannak, akik 400 ezeren, annyian hagyták el a gázai övezetet. A háború alatt is ilyen 50-60-70 ezer gázai hagyta el az övezetet. Tehát ezek természetes folyamatok.
Ugye a Trump-féle béketervnek egy része, egy béketanácsnak a fölállítása, amelynek az összetételéről még nem lehet konkrétumokat tudni. Lehet azt mondani, hogy nagyjából azok az országok országoknak a képviselői vehetnek majd benne részt, akik most ott voltak Egyiptomban?
Mindenképpen, mindenképpen. És ha ez mindjárt fölveti a kérdést avval kapcsolatban, hogy Magyarország hol érintett ebben a dologban. És tisztában kell lenni avval, hogy a Sínai-félszigeten van egy nemzetközi békefenntartó erő, az MFO, és ennek az MFO-nak a katonai rendészeit hagyományosan Magyarország adta. Tehát én emlékszem, hogy mikor a még most is, mikor a sivatagban mászkálunk, és néha szórakozunk egy kicsit a katonai rádióval ott a terepjáróban, akkor lehet hallani, lehetett hallani régen magyar magyar beszédet. Még emlékszek a hívójelekre ott ezeknek a katonai rendészeknek a hívójeleire. És nem, tehát nem precedens nélküli ez a dolog. És ha jól emlékszem, a UNIFIL-ben is voltak magyar, volt egy magyar jelenlét. Nem tartom kizártnak azt, hogy lesz egy nemzetközi konzorcium, amelyik vezetni fogja Gázát, és ott lesz valamilyen magyar érdekeltség vagy magyar képviselet is.
Ugye a békekonferenciának az egyik ilyen közvetett üzenete az volt, hogy hát ha Trump is beszélt erről, hogyha a világnak ebben a nagyon bonyolult régiójában sikerült legalábbis egy övezetre vonatkozóan most lezárni a háborút, akkor ez miért ne lenne lehetséges más helyszíneken is? Nyilván Ukrajnára, az orosz-ukrán háborúra gondolt. Van, lehet bármifajta ilyen összefüggést fölállítani? Van-e ennek a tegnapi napnak lehet-e hatása arra, ami Ukrajnában zajlik?
Én úgy gondolom, hogy itt sokkal több történt ott Sarm el-Sejkben, mint a gázai háborúnak a lezárása. Tehát itt bizonyos szinten, lehet, hogy kicsit korai még ezt mondani, de bizonyos szinten temetjük a régi Közel-Keletet, és egy új Közel-Kelet született meg a tegnapi konferencián, vagy legalábbis az ígéret ennek ott van. A régi Közel-Keletet kialkotta, ki vezette a régi Közel-Keletet? Ezek az arab megaállamok, Egyiptom, Szíria, Irak. Ezek a nagy államok Nasszer idejében, a pánarab ideológia, a Baath ideológiája satöbbi. Tehát ezek ezek ezekről szóltak a ezekről szólt az arab világ a azokban az években, mikor mind a ketten fiatalok voltunk. És most látjuk azt, hogy ezek a ezek a ezek a nagy államok vagy a belső problémájukkal küzdenek, vagy összeomlottak teljesen, most emelkednek ki a hamvaikból újra Szíria meg Irak satöbbi. És a kis de nagyon gazdag és nagyon haladó arab államok vették át a ezeknek haladó gazdaságilag meg technológiailag, nem társadalmi vagy kulturális értelemben. Ezek a ezek a nagyon dinamikus arab államok veszik át a veszik át a helyüket, és teljesen más a az a a mások a prioritásaik, mások a más az értékrendjük. Ezek teljesen másképp gondolkodnak. És én azt hiszem, hogy a katari támadással Katar is a helyére zökkent, mondjuk úgy, beállt a sorba ezek közé a ezek közé az új arab regionális hatalmak közé, akik a voksukat egyértelműen a nyugat mellett teszik le.
Ugye Ukrajna azért most Amerikából nézve sem úgy tűnik, mint hogyha kifele haladna a háborúból. Pénteken Zelenszkij elnök Washingtonba utazik. Ugye előre bejelentette, hogy újra fölveti a Tomahawk cirkáló rakéták szállításának a kérdését, ami elől azért Trump sem zárkózott egyértelműen el. És nem is beszélve akkor az európai készséges koalíciójának a háború támogatására, korai fegyverzésre vonatkozó nyilatkozatairól. Hogyan lehet akkor ebből mégis egy lezárás felé haladni?
Hát én úgy gondolom, hogy Trump elnök tekintélye, mint békecsináló, mint mint békeközvetítő jelentősen fölerősödött. Egy, kettő, evvel a folyamattal sikerült kreálnia magának egy olyan bázist a Közel-Keleten, amelyik valószínűleg támogatni fogja a Trump elnököt a különböző különböző diplomáciai megmozdulásaiban. És ez nem egy nem egy mellékes dolog. Tehát, hogy nem mellékes Trump szempontjából, hogy az olajárak hogyan fognak alakulni, hogy Szaúd-Arábia meg a többi energiatermelő ott az öböl mellett mi mit teker azon az olajcsapon, hogy fölfelé tekerik az olajárakat, vagy lefelé tekerik az olajárakat. Tehát ilyen szempontból ezeknek az országoknak drámai befolyása lehet az olajárakra és az oroszoknak a gazdasági kalkulusára is. És látjuk azt, hogy ezek az országok igen, főleg Biden elnöknek a katasztrofális külpolitikája, Biden adminisztráció katasztrofális külpolitikája miatt meglehetősen ambivalensen álltak hozzá ehhez az orosz-amerikai kérdéshez. Tehát a a az egyenlet mind a két oldalát próbálták beszorozni a saját súlyukkal. És valószínűleg ez most változni fog. Tehát abban a pillanatban, hogy Amerika garantálja Katarnak a biztonságát, vagy Amerika garantálja az Egyesült Arab Emírségeknek a biztonságát, egyértelmű, hogy ezek az országok is ki fogják szolgálni az Egyesült Államok érdekeit a diplomáciai porondon. Tehát valószínűleg erősebben a legközelebbi alkalommal, mikor Trump leül tárgyalni Putyin elnökkel vagy Zelenszkijjel, egy sokkal erősebb pozícióból tárgyal úgy szimbolikusan, mint mint ami a reális hatalmi mércéket illeti.
Látszik Oroszország részéről valamifajta kényszer a megegyezésre. Ugye sokat írnak arról, hogy azért az ukrán mélységi csapások jelentős veszteségeket okoztak az orosz gazdaságba, főleg a üzemanyag, nyersanyagfeldolgozó iparba. Ez a célpontokat ért támadások. Lehet ebből azért reálisan következtetni arra, hogy Putyinnak is inkább érdeke-e most már a lezárás?
Én nem látok erre semmilyen jelet. Én láttam egy ellentámadást Lavrov részéről, tehát ott, ahol gyakorlatilag senki sem beszél a palesztin államról, tehát összehasonlítva az oslói egyezménnyel vagy a korábbi vagy a korábbi rendezési tervekkel, ott konkrét terveket fogalmaztak meg a palesztin állammal kapcsolatban. Itt különböző horizontokról beszélnek, a legalábbis a 20 pont, a Trump-féle 20 pont, a Sarm el-Sejk-i elnöki deklaráció pedig meg sem említi a palesztin államot. Tehát ez most a nyugatnak meg az arab az arab világnak plusz Törökországnak plusz Indonéziának a konszenzusa. És akkor erre erre láttuk Lavrovnak a riposztját, hogy hogy a per pillanat a legszükségesebb dolog egy palesztin állam lenne, és ezt Izraelnek is meg kell értenie. Tehát látjuk azt, hogy hogy Oroszországnak, ha nincs is elég ereje ahhoz, hogy befolyásolja az eseményeket a Közel-Keleten, hogy meggyengült a közel-keleti befolyása, megpróbálja egyfajta ilyen spoilerként, ilyen rontópálként megpróbál betartani az amerikaiaknak, és ez a termész a diplomáciai párbajoknak a természetes lezajlása. Hát avval, hogy Oroszország nem csatlakozott ehhez a folyamathoz, annak ellenére, hogy konzultáltak Oroszországgal, az izraeli miniszterelnök is, meg az amerikaiak is konzultáltak Oroszországgal. Nem láttuk, hogy Oroszország csatlakozott, áldását adta volna erre a békefolyamatra. És ebből én arra következtetek, hogy nem nem szándékoznak békülékenyebb hangot megütni az Egyesült Államokkal.
Végül hadd kérdezzek rá egy hírre, amit a napokban olvastam, és kíváncsi lennék a véleményére. Fölröppent ukrán részről egy olyan kezdeményezés, hogy a lakosságot fegyverezzék föl, méghozzá a drónokkal szemben, tehát hogy mindenki ott a saját portája fölött röpködő drónokat legyen fegyver, amivel lelőhet. Milyen realitása van? Ugye Izraelben azért nagyon sokan, ha nem is az általános lakosság, nagyon sokan viselnek fegyvert. Lehet ez egy hatékony eszköze erre a célra?
Hát a a hír konkrétan ilyen sörétes vadászfegyverekről beszélt, és a a az illetők, akik ezt most az illetők, akik ezt a kérdést fölvetették, ezt az ötletet fölvetették, valószínűleg nincs túl nagy tapasztalatuk a sörétes vadászfegyverek használatát illetőleg. Tehát ez evvel ezen az ötleten mi már régóta túl vagyunk Izraelben. Ezt evvel evvel mi is kísérleteztünk. Tehát volt itt volt egy személyes részem is ezekben a kísérletekben. Nem tudom, hogy még emlékeznek-e a nézőink. Voltak ezek a gyújtó meg robbanó lufik, meg robbanó ö meg gyújtó papírsárkányok, amiket küldtek, és ilyen kisebb drónok jöttek Gázából, és ezeket kellett semlegesíteni, és komolyan kísérleteztünk ezeknek a semlegesítésével, sörétes fegyverek segítségével, és úgy igazából nem nem működik túlságosan a dolog. Tehát aki aki a nézőink közül, akik vadászok, azok tudják, hogy egy légi célpontot, egy madarat sokkal nehezebb eltalálni, mint egy szárazföldi, mint egy földi célpontot, mert nincs v nincs egy viszonyítási alap, nem tudjuk pontosan, hogy milyen távolságra van, és sokkal-sokkal nehezebb eltalálni. És ez nem egy tudomány, mint a mesterlövészet, ahol ha valaki jó fejszámoló és jó trigonometriából, akkor igen hamar jó eredményeket tud elérni. Ez egy készség, mint a tenisz, mint a tenisz. Gyakorlatilag az ember az egész testével fordítja a fegyvert és lő vele, nem egy céltávcsővel céloz. És ez egy olyan dolog, amit körülbelül a 100 ilyen gyakorlat után már elég elég simán megy az embernek. Tehát az elképzelés az, hogy a a nagymama kitotyog a a sufniából, előveszi a vadászpuskát, és lelővele a levegőbe egy drónt. Ez ez nem működik. Tehát arról arról nem is beszélve, hogyha ezek a drónok csak egy kézigránátnyi robbanó robbanótöltetet szállítanak, akkor akkor a vadászfegyvernek, a sörétes vadászfegyvernek a lőtávolsága az kisebb, mint a biztonsági távolsága egy ilyen egy ilyen drónnak. Tehát eltalálod azt a gránátot, fölrobban, ha nem is okoz halálos sérülést, de 30-40-50 méteren, ahol ezt a sörétes fegyvert lehet használni, még igen komoly sérülést okozhat, csak egy kézigránát. És akkor még nem beszéltünk komolyabb töltetekről. Tehát ez nekem halva született ötletnek tűnik. A technológiai szinten arról nem is beszélve, hogy az ukrán lakosság, az ukrán állam már úgy is el van árasztva a fegyverekkel, és ez igen komoly fejfájást fog okozni a háború után. Nem is beszélve arról, hogyha egy drón lezuhan és ráesik a tyúkorra, mint amit láthattunk ezt Lengyelországba is, akkor annak is lehetnek következményei.
Igen. Robert Castell, nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen gyors elemzésben most a közel-keleti fordulatokról meg annak a világméreti hatásairól beszélhetünk. Beszéljünk majd máskor is. Nagyon szépen köszönöm.
Köszönöm Péter, a viszontlátásra. Köszönöm önöknek is a megtisztelő figyelmet. Az, hogy több mint 138 ezeren már feliratkoztak a csatornánkra. Ha nem tették volna még, akkor kérem, hogy csatlakozzanak, és állítsák be az értesítéseket is, valamint ha tehetik, akkor csatlakozzanak a Hetek podcast támogatói körhöz is. Várjuk önöket további adásainkkal is. További szép napot, a viszontlátásra.